Újra-elvarázsolt mechanizmus

Max Weber, A varázstalan társadalom elmélete a nyugati társadalomban a felvilágosodás és az ipari forradalom nyomán bekövetkezett racionalizálódási folyamatra utal, valamint a spirituális vagy “okkult” érvelés meggyengülésére a modernizált, tudományos alapú és bürokratikus társadalomban.

Marcel Gauchet filozófus szerint a varázstalan világ hozzájárul a kollektivizmus hanyatlásához az individualista gondolkodásmód javára. Az identitás nem meghatározott. Az egyénnek saját magának kell megtalálnia és meghatároznia. Az ilyen társadalmi dinamikára adott válasz az is, hogy az emberek képtelenek egy varázstalan világban élni. A megoldás a modernizált világ újra-elvarázsolása. Ez a dinamika sokféle formát ölthet: ilyen például az irracionális ideák visszatérése vagy a mostani affektív fordulat, a pszichoanalízis felemelkedése, népszerűsége a múlt század elején, a new age mozgalom és a világ értelmezés ezoterikus irányzatainak népszerűsödése.

A világ újra-elvarázsolását nyomon követhetjük például a kortárs folklór-fordulatokban, az úgynevezett neo-folklórban is, amely a kereszténység előtti korszak gondolkodásmódjához próbál visszatérni: miszticizmushoz, kultuszokhoz, vagy az eredeti folk szimbólumokhoz. Vagy egy másik alternatíva a fantasy-irodalomban és a modern mitológiában önt formát, ezt a Dungeon turn1 és a fantasy világok népszerűsége emeli ki a kortárs vizuális kultúrában. Az okkult kultúrák – „okkultúra” – visszatérése vagy rekonstrukciója megfigyelhető a népi vagy szélsőséges tanítások és spirituális hiedelmek, gyakorlatok halmazában, amelyek ellentétben állnak a domináns (mainstream) ideológiákkal.

Az okkultúrák és az értékrend újra alkotása, illetve az eredeti folklórmotívumok kísérleti újjáélesztése a szlovák alternatív és underground zenei színtér egyik jellegzetes fordulata. Gyakran meglepő, hogy ez a neofolklorista fordulat milyen változatos formákat ölthet, akár szándékosan vagy nem szándékosan azáltal, hogy elkerüli a merev folklórizmust, úgy hogy nem feltétlenül szolgálja az eredeti hagyományokat és a hitelességet mesterséges elemekre cseréli.

Az átjáró

Az ideális átjáró ebbe a fluid, okkult világba a szlovák Nina Pixel tech-folk albuma, az Ancestral Archeology, amit 2022-ben készített. Ez az album a Punctum Tapes kiadó LIPTOV projektjének koncepcióját követi, amiben több producer – köztük Pixel, és Oliver Torr, Macronoise, Evil Medvěd, Exhausted Modern is – kísérleteztek a szlovák Liptó régió hagyományos népdalainak újraértelmezésével. Ezt a kiadványt követi Pixel techno albuma, ami arra invitál minket, hogy visszatérjünk a rave és a klub zene rituális, ősi lényegéhez. A dance tempó, az indusztriális jegyek egyvelege folklór motívumokkal és sample-ökkel szlovák irodalmi vagy televíziós tündérmesék szürreális tájaira emlékeztetnek. Olyan ősi hiedelmekbe, pogány folklór témákba repít minket vissza, mint a boszorkányság (vagy gyógynövények, gyógynövényes gyógymódok készítése), vagyis a kereszténység előtti idők mágikus, elvarázsolt világába. Az Ancestral Archeology azt vizsgálja, hogy mi az a kortárs folklór, felteszi a kérdést, hogy mik a kortárs formái és alakzatjai? És ahogyan hallhatjuk, a válaszok igazán eltérőek.

Határokon

Adela Mede szlovák-magyar zenész. Az ő zenéjében (How We Grow (2019), Szabadság (2022) és Ne Lépj Virága (2023)) átfogóan bontakozik ki egy Nina Pixelhez hasonló stílus, amiben kortárs kísérleti elektronika és népzenei elemek keverednek. A felvételeken Adela hangja és a drone stílus dominál, ami elektronikával és a harmonika erőteljes hangjával keveredik. A hangzásvilág magyar pusztákon és ártéri erdőkön átívelő zarándoklatra emlékeztet, mintha egy mitikus topográfiája lenne a Duna menti szlovák-magyar határ ismert képének. A múlt (népzene) és a jelen (a kísérletező zene és kompozíciók elemei) viszont nem dialógust folytatnak egymással, sokkal inkább egy harmonikus duettet képeznek.

Adela szavaival élve:

„Számomra a „folk” a kortárs zenében egyfajta szomjúságot testesít meg a történetmesélés iránt. Annak a szomjúságát, hogy perspektívát kapjak; válaszokat keresve a jelenre a múltban. Sokkal jobban megérthetjük a jelent, ha lecsupaszítunk néhány réteget. Nálam pedig ez még messzebbre megy, amikor megpróbálom megérteni magam szlovákiai-magyarként, akit arra tanítottak, hogy mindig nyugat felé nézzen, csak azért, hogy rájöjjön, nem oda tartozik. Végsősoron a hitelességet keresem a kultúrában, nemzetközi identitást a belföldiben, és azt, hogy ki vagyok én emberként.”

Adela nagyon érzékenyen figyel a kortárs zene és a folk kapcsolatára:

„Nagyon érzékeny vagyok arra, hogy hogyan lehet használni a folk stílust a kortárs zenében. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy a zenémben ennek a két stílusnak az eredménye ne másolás vagy mintaszerű újraértelmezés legyen. Próbálom megfejteni, hogy a múlt narratívái hogyan kapcsolódhatnak a jelenhez. Például amikor Sebestyén Márta & Muzsikás zenéjét hallgatom (a szüleim erre táncoltak), megpróbálom beazonosítani azokat a koncepciókat, amik az én valóságomra is vonatkoznak. Nagyon fontos számomra, hogy legyen tartalmi relevancia amögött, amit szépnek találok.”

Ahogy már korábban említésre került, Adela albumainak meghatározó eleme a hangja, ami a számok vezérfonalát adja. Ő a hangok idegenvezetője a ködös, drone tájban. Adela hozzáteszi:

„Nemrég csatlakoztam egy szlovák-magyar kórushoz. Izgalmas érzés, hogy néha milyen nehezen tudok kapcsolódni a dalokhoz, amiket ott énekelünk. A folkkal való kapcsolatomat belülről táplálom. Bár néha esztétikailag kapcsolódik a régióhoz, ahonnan jövök, de nekem arról is szól, hogy mennyire tudok emberi kapcsolatokat teremteni. Éppúgy érzem a folkot Holly Herndon ’Frontiers’ dalában, mint Ani Zakareishvili zenéjében vagy a Bolgár Állami Televízió női kórusában.”

Adela Mede zenéjének topográfiai karakterét még pontosabban így értelmezhetjük:

„Én is még mindig kívülállónak érzem magam, aki lassan épít földrajzi kapcsolatot Dél-Szlovákiával. Nem azért, mert négy évig Londonban éltem, hanem azért, mert sosem tudatosult bennem a régióm szépsége. Szeretnék óvatosan és nyitottan közelíteni hozzá, hogy ne csak úgy kisajátítsam azt, amit a „gyökereimként” tartok számon. Idén több koncertem is lesz Dél-Szlovákiában, amik miatt nagyon izgatott vagyok!”

Adela Mede zenéje a határvidék zenéje, különösen pszichológiai értelemben. Feltérképezi a kétértelmű határokat a jelen és a múlt, a táj és az elménkben rejlő belső jelentések között.

A tündék elhagyják az erdőt

Még fantáziadúsabb a szlovák Cséfalvay András zenei munkássága, ami a freak-folk Funeral the Musical and another tabletop opera albummal kezdődött, amit a LOM adott ki 2013-ban. Ez egy nagyon koncepcionális album, ami hálószoba operaként készült, és olyan akusztikus, népzenei jegyeket használ, mint a freak-folk és a folktronica. A minimalista hangszerelés megteremti a hátteret az énekelt spoken word-nek, ami történetmesélésre fókuszál, hogy összekapcsolja a dalokat. A Funeral the Musical and another tabletop opera egyben egy utazás is egy törékeny, mégis komplexen felépített világba, ami megzenésített szimbolikus képeket sorakoztat fel.

Cséfalvay ezt a megközelítést tovább fejleszti a második albumában, Future Role of the Church in the Forthcoming Environmental Transformation (2022), ami a szlovák Weltschmerzen kiadónál jelent meg. Ezúttal az akusztikus gitárra és énekhangra lecsupaszított hangzásnak köszönhetően, az album a brit okkult-folk bandára, a Current 93-re vagy az avant-pop zenész Dean Blunt-ra emlékeztet. András zenéje itt általánosabb dalszerű formákra tagolódik. Kézzel készített gitárjának egyszerűbb és repetitív motívumai hipnotikus hatást keltenek. András kapcsolatát a hangszerekkel nem csak a gitár határozza meg:

„Klasszikus zongoraművésznek tanultam, és húsz éve órákat veszek. Barokk zongorazenét játszani egy számomra megmagyarázhatatlan világba visz el. Mégis a négyszólamú fúgák arra késztettek, hogy felhagyjak a zenei pályával. Azt hiszem, a legtöbbet kihoztam magamból. Aztán kipróbáltam még a klarinétot, majd végül képzőművész lettem. De ezek az eredeti motivációk  nem hagytak el, és talán egy másik irányból, elkezdtek lenyűgözni bizonyos zenei kifejezésmódok, és azoknak az egyszerűségei. A lant és az emberi hang, továbbá John Dowland, Chet Baker, Thom Yorke, Joanna Newsom… a klasszikus technika elhagyta az erős nyersséget. Magamnak szoktam még játszani zongorán, de nem törekszem virtuozitásra; élvezem a jó öreg akusztikus hangszert, a rozsdás sustain pedált, és néha a következetlenséget a billentyűzet mechanikájában. Ugyanígy találtam rá a hangomra is. Próbáltam kódolni egy üzenetet, ami újabban, élő előadás során tud felszabadulni precíz kontroll közben. Sokkal jobban élvezem a performanszokat, mint a stúdiómunkát. Van egy dalom a halálról, aminél próbálom meggyőzni magam, hogy legyek elég bátor kiabálni. Ez sose működik akkor, ha csak egyetlen mikrofonba kiabálok.”

András előadásmódja bevonz. Az éneklés átvált spoken word-be, ami hol fantasy-irodalomra, hol tudományos esszékre emlékeztet. Az album egy mozgó diorámára vagy kuriózumokkal teli szobára emlékeztető világba vezet minket, ahol a tárgyak életre kelnek, a mesebeli lények valóságosak, sőt kézzelfoghatóan jelen vannak, és az egész világot erős misztikum hatja át. Egy filozófiai értekezés olvasása és a Land of Lore játék (1993) körüli élmény.

András szavaival élve:

„Szerintem a mitológia háttérbe lett szorítva a jelenkorban, egy sokkal tömörebb, részletesebb, adatokon alapuló, előrejelzésekre összpontosító világmodellek, különösen a nyugati tudományok miatt. Bár értem ezt a tendenciát, mégis egyes pillanatok, helyzetek megkövetelik, hogy visszatérjünk más ismeretekhez. Itt jönnek képbe Tolkien „tündéi”. Talán az olyan lények, mint az elektronok és neutrínók kimerítenek bizonyos folyamatokat. Mégis, egy szépség megéléséhez, amitől szinte földbe gyökerezik a lábunk, vagy a reményhez, mely újraéleszti a kiábrándult városi szívet, más lények és történetek állnak rendelkezésünkre. Engem nem kifejezetten a folklór vagy a helyi hagyományok érdekelnek, hanem inkább az, hogy a valóságot több oldalról közelítsem meg. Vajon szólhat egy tündékről szóló történet az ökológiai krízisről? Ezek az ősi szereplők képesek ma is hatni ránk? Azt hiszem igen, és akkor képbe jönnek helyi tényezők is.”

András folklórja céltudatosan megalkotott tolkien-i mitológiából és a népzene kifejező eszközeiből – gitár, kamarazenei ének és beszédből – áll. András trubadúrra, régi legendák mesemondójára, varázslóra és titkok őrzőjére hasonlít. Ahogy a fantasztikus művek, András világa sem puszta fikció, sokkal inkább egy allegorikus kommentár: benne a Dungeon core esztétika átcsap környezeti gyászba és a bolygó jövőjéről való elmélkedésbe. Egzisztenciális és társadalmi témák folklórja ez, egy intim és különösen introspektív lírai én tolmácsolásában. Mindez egy olyan világban, ahol elmosódnak a hátárok a jelen és a tündék valósága között, a személyes kötődés belenő a társadalomba és fordítva.

Vissza a földhöz

A helyi okkultúra (vagy neofolklór) megközelítés harmadik példája egy egyszemélyes black metál projekt, a TMA. Az album rövid, tömör címe Kysucký chlad (Kysuce-i Hideg) egyből árulja, mi fog történni. A név az észak-szlovák Kysuce régióra utal, amely összetett történelemről, szegénységről, nehéz fizikai munkáról, kevésbé jövedelmező munkalehetőségekről és az „éhségvölgyek” (“hladové doliny”) jelenségéről ismert – itt olyan kisvárosok és falvak találhatók, ahol nagy a szegénység és munkanélküliség aránya. A TMA ezeket az utalásokat a norvég black metal klasszikus megközelítéséhez hasonló stílusban kezeli.

Az old-school black metal hangzás nagyon közel áll a BURZUM projekt első albumához. A torzított gitárok, a lassú és közepes tempók, a fájdalmas dallamokba átmenő hipnotikus gitármotívumok egészítik ki az egyszerűbb, helyi tájakról torzított szövegeket. Ezek, itt, többek között a Kysuce régió talajához kötődnek, ami a közismerten rossz termőföldjéről és nehezen megművelhető jellegéről (ami a múltban nagy problémát jelentett egy főként agráralapú országban), valamint az Osztrák-Magyar Monarchia részeként a szlovák feudális múltjáról híres.

Jól szemlélteti mindezt a hlad (éhség) című szám dalszövege: “A szegénységre árnyék vetül / a kastélyokból / könyörtelen éhség vonul végig a kunyhókon / míg a palotákban lakomákat tartanak / egy darab kenyér egy darab te / jólét vagy nyomor”., (Nad chudobou sa vznáša tieň/ z panských kaštieľov/ chalupami kráča neúprosný hlad/ Kým v palácoch poriadajú hostiny/ kúsok chleba, kúsok z teba / blahobyt či bieda),vagy az otrok (rabszolga) szövege:“A nap gyilkos a mezőn / keze kemény, mint a kő / hegyi élet beteljesedik / és a folyó átfolyik az örökkévalóságon / … nem hagyja őket éhezni / rabszolga a saját gyümölcsösében”, (Slnko vrahom na poli/ dlane tvrdé na kameň/ horský život sa napĺňa/ a rieka tečie večnosťou/ … nenechá ich o hlade/ je to otrok vo svojom vlastnom sade)”.

Ahogy az album leírásában olvasható, a Kysucký chlad a norvég black metál második hullámának ethoszát, nyers hangzását és a helyi hagyományokhoz, ősökhöz való visszatérést (ami később közismert félreértelmezéseket és eltéréseket eredményezett maguknak a zenészeknek is) a Kysuce régió helyi történelmén és mitológiáján keresztül köti össze. A szegénység és a kemény élet motívumai összefonódnak (az alapvető black metal szellemében) a szinte naturalista motívumokkal vagy a természet szerepének fontosságával. Emellett még egy romantikus megközelítés is megjelenik a dalszövegekben használt régimódi költészeti stílusnak köszönhetően. Mindezt alátámasztja a fizikai kiadásnak, a kazettának a bookletje is, amin egy fekete-fehér kontrasztos fotót egy Kysuce-i faházról és klasszikus téli tájról, illetve egy scwabach fonttal írt feliratot láthatunk (tma). A TMA egy elmeszesedett kép a szépségről, egy társadalmilag elhanyagolt Szlovákiáról, olyan, mint Jozef Fabini 1961-es Hladová dolina című festménye. A TMA egy szélsőséges zenei műfajban találja meg a kifejezésmódját.

A black metál műfajt általában a modernitás elutasítására való hajlam jellemzi. Az őseink életére, szokásaira és mitológiájára emlékeztet, ezért műfajként jó példája a kulturális területen létrejövő újra-elvarászolt folyamatoknak és tökéletes ellenpontja a technológiai, digitális társadalomnak. Waldo, a Sky Burial kiadó vezetője (ahol megjelent a TMA is – a szerk.) így nyilatkozik a metal szerepéről: „Elsősorban azért adok ki black metalt, mert egyszerűen nem szeretem a death metalt. És persze szenvedélyem a black.”

A szlovák neo-folklór topográfiája

Nina Pixel szinte szürreális, folk-horror világa váltakozik Adela Mede álom-realisztikus tájával. Ezt követik András Cséfalvay mitikus „Középfölde” példabeszédei, majd a földön állva a TMA projekttel együtt ássuk bele magunkat a durva Kysuce-i talajba. Ennek a műfajokon átívelő szövegnek a célja (a tech-folktól, a népi motívumokkal dolgozó kísérleti elektronikán és a freak/okkult-folk egyszerűségén át az old-school black metalig), hogy megmutassa a neo-folk vagy a folklórképek/szimbólumok többértelműségét a kortárs szlovák zenében. A folklore itt nem egy mereven meghatározott kifejezési eszköz. Sokkal inkább okkultúrális motívumok repertoárja, amelyeket a zenészek szabadon vesznek kölcsön és helyeznek új kontextusba, fejlesztik és új értelmezéseket, alkalmazásokat találnak neki.

Mi a helyzet az eredeti szlovák táj topográfiájával? Egy romantikus-realisztikus tengelyen mozog a történelem és a szubjektív jelen, az álmok és a valóság változó és többértelmű határai felé. Új világokat fedezünk fel, amik rejtettnek, felfedezetlennek vagy figyelmen kívül hagyottnak tűnnek, és új jelentéseket, értelmezési lehetőségeket tárunk fel. „A baglyok nem azok, aminek látszanak.”  Többértelmű Szlovákia, kíméletlen és varázslatos.

  1. Utalás a Dungeons & Dragons játék tipikus elemére – a szerk. ↩︎

Fordította: Domján Julcsi

Képek: Adela Mede-t Petra Briškova fotózta, és sajtófotók

Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein az easterndaze.net által belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.