Producer: Shelter
Cím: Banzawa / Pikolo
Kiadó: Plaisir-Partagé (PP002)
Cikk illusztráció: ‘Trash Jungle‘ by Tímea Ferth

Most csak 15 fokkal fel, és két évszakkal előre kellene állítani a Nagy Termosztátot ahhoz, hogy elérjük az ideális körülményeket ehhez a számhoz; már ha elfogadjuk, hogy a zenehallgatás is – mint a szerelem – csak időzítés kérdése. Jókor, jóhelyen, bármit, bárhogyan, bárkivel, bárhogy, egyébként meg csak szenvedés az egész. Vagy pont nem; instant szerelem, instant nyár. Erre a számra mindenesetre szánkózni is kapitálisat lehetne, főleg amikor a felénél megjelenik az a füttyögés, na az az igazi a hesteg rajzfilmélet:

Perszehogy francia a csávó, aki ilyeneket csinál, Alan Briandnak hívják. Leginkább egy másik elborult francia, bizonyos Master Phill kiadójánál jelennek meg a dolgai, a Plaisir Partagénél, vagy annak az editekre szakosodott kistestvérénél, az Edits du Plaisirnál. Nem viccelnek ezek az arcok, ezt bizonyítandó nézzük is meg az utóbbi idei kiadványához készült mozgóképet:

https://www.youtube.com/watch?v=r7m_1cSThPw?rel=0&showinfo=0

Nem kell annyi vitamint szedni, ha ilyen zenéket nyomatsz hajnalban a villamoson. Ez többé kevésbé igaz az egész Shelter életműre, jobbnál jobb editek mindenhol, például a két éve Shelter & The Abstract Truth Orchestra néven kijött epje az egyik legnagyobb kincs a témában, krautrock, arab zene, fuvola és Mike Oldfield (wtf?).

Idén végre egy nagylemeze is megjelent, beszédes Zon Zon Zon néven, a főleg ilyen zenékre szakosodott International Feel kiadónál. Leginkább a dzsungelben izzadunk a nyolcvanas években, pálmafás ingünk hasszőrig kigombolva, ahogy Arnolddal lazulunk a Predátor forgatási szünetében. Azt hiszem, hogy ez aztán nagyon balearic zene, de pont ezek között a mássalhangzók között vallottam be, hogy én elvesztettem már a fonalat ezzel kapcsolatban. Mindenesetre abból kiindulva, hogy ha nincs nyár, jó a takaró is, meg egy kis franciázás amúgy is bármikor, bárhol élvezetes tud lenni, végezetül egy miksztép Sheltertől, ennek jegyében: