A cikk Buka Virág és Nagy Kristóf A kultúra közjó című írásában jelent meg a Fordulat folyóirat 27. számában. A nyitókép a Fordulat 27 borítóképe, a cikkben szereplő képek nem része az eredeti megjelenésnek.

A kapitalizmus nemcsak olyan meglévő piacokból próbálja meg kisajtolni a lehető legnagyobb értéktöbbletet, mint a lakhatás, hanem új terekbe is belép. Ilyen a digitális tér is, amely ugyanígy a kizsákmányolás és a tőkefelhalmozás új tereként jelenik meg. Cikkünknek a lakhatás “„klasszikus” válságjelenségére reagáló Stad in de Maak mellett a másik esettanulmánya az online kulturális terek piacosításával szembemenő Resonate online zenestreaming platform.

Az 1990-es években és a 2000-es évek elején még sokan hittek abban, hogy a digitalizáció demokratizálja a kulturális iparágakat. Ehhez képest mára azt láthatjuk, hogy a digitális térben működő vállalatok (mint a Facebook vagy a Google) és az online streaming platformok (mint a Netflix és a Spotify) esetében különösen intenzíven koncentrálódik a piac, és oligopóliumok, illetve monopolhelyzetben lévő vállalatok jönnek létre, miközben a tartalombőség egyszerre elfedi és elő is segíti ezt a koncentrációt.

Ebben a térben a zenestreaming-szövetkezet, a Resonate az olyan platformszövetkezetek sorába illeszkedik, mint például a Stocksy stockfotó-adatbázis. Ezek a szövetkezetek nem eszközként használják a kultúrát, hogy becsatornázzák azt például a lakhatási válság elleni küzdelembe, hanem az adott kulturális iparágat akarják szövetkezeti alapon átalakítani. A platformszövetkezetek emellett a gig economy (hakni gazdaság) helyett nyújtanak alternatívát, mivel a hakni gazdaságba tartozó, jellemzően online foglalkoztatási formákban a munkavállalók és a különböző költségek kiszerveződnek, a profit pedig koncentrálódik (ennek a legtöbbet emlegetett példája manapság az Airbnb és az Uber). Az ilyen típusú szövetkezetek tehát számos területen tevékenykednek (találunk köztük takarítással foglalkozót, mint az Up & Go, és különböző szabadúszókat összefogót, mint a Doc Servizi). A platformszövetkezetek általában a piacvezető cég technológiájának a klónozásával indulnak, és ehhez illesztenek egy olyan működési modellt, ami nem a profit kiszívására, hanem a közösségi tulajdonlásra és döntéshozásra épülnek. Azonban épp a Resonate példája azt fogja mutatni, hogy az eltérő gazdasági és szervezeti modell a technológiai felépítésben is változást hozhat.

A 2016-ban indult és 2019-ben megújult Resonate annyi más baloldali kezdeményezéshez hasonlóan a 2008-as válság gyermeke: a platform zenész-programozó alapítója az Occupy tiltakozások nyomán ismerte fel, hogy a kapitalizmus a zeneiparban sem a zenészek vagy a közönség, hanem a profit érdekeit követi, és hogy a szolidáris gazdaság gyakorlatai épp erre a problémára adnak választ. Ma a Resonate-en körülbelül 1300 előadó található, és egy hatfős stáb dolgozik a platformnak. A szövetkezet manifesztója a kultúra profit elé helyezését, a zenészek fenntartható karriertervezését és az aktív felhasználói elköteleződést emeli ki. Ennek jegyében a Resonate olyan zenestreaming-szövetkezet, amelynek egyszerre tagjai a tartalmat feltöltő zenészek és kiadók, a platformot menedzselő munkatársak, illetve a felhasználók is (ők nem automatikusan, hanem évi 5 euróért válhatnak szövetkezeti taggá). Ezen a három kategórián belül működik az egy tag, egy szavazat, egy osztalék elv, amit úgy arányosítanak, hogy a zenészek a szavazatok és a profit 45%-ával, a felhasználók a 35%-ával, a stáb pedig a 20%-ával bír.

A Resonate elsősorban zenészeknek akar olyan platformot teremteni, amelyen a végtelen zenemennyiségben nem elveszik a zenéjük, és ami átláthatóbban és jobban fizet, mint a Spotify, ahol a lejátszások után 0,006-0,0084 dollár jut az előadóknak. Ehhez képest a Resonate-en a lejátszások utáni bevétel 70%-a automatikusan az alkotókhoz kerül. Azonban az egyes lejátszások a platformon nem ugyanannyiba kerülnek, mert a Resonate a klasszikus havidíjas üzleti modell helyett az árpolitikájával is a demokratikus kultúrafogyasztásra akarja bíztatni felhasználóit. Ezért találták ki a stream2own (streamelj, hogy birtokolj) elvet, amelynek megfelelően a felhasználók egy szám első lejátszásánál 0,002 dollárt fizetnek, majd annak minden újabb lejátszásnál ennek a dupláját. Ez így megy a kilencedik lejátszásig, amikor az addig összesen kifizetett kb. 1 dollárért a felhasználó a szám tulajdonosává válik és onnan ingyen hallgathatja, letöltheti és kiviheti a Resonate rendszeréből. Azzal, hogy a felhasználók számára az első lejátszás a legolcsóbb, a Resonate tudatosan a kísérletezésre és az új számok felfedezésére igyekszik késztetni a felhasználóit. Nem véletlen, hogy a Resonate új vezetője (akit a szövetkezet tagjai választanak) bemutatkozó interjújában példaként fiatalságának egyik meghatározó amerikai független rádióját hozta fel, ahol a DJ-k felé nem volt semmilyen esztétikai, ízlésbeli kötöttség megszabva, csak arra a monopóliumellenes szabályra kellett figyelniük, hogy az általuk játszott zenék 80%-át a hat nagy lemezkiadó kínálatán kívülről válasszák – ami távlatilag a közönség ízlését is formálta.

A Resonate-nek természetesen számos olyan nehézséggel kellett szembenéznie, mint a tőkehiány, amit először egy közösségi finanszírozási kampánnyal, majd az RChain szövetkezettől érkező befektetéssel igyekeztek orvosolni, jelenleg pedig német szövetkezeti bankokkal tárgyalnak. Emellett alapvető nehézség az is, hogy hogyan lehet bizalmat építeni a digitális térben, különösen egy kooperációra és együttműködésre épülő üzleti modell esetében. Erre egyrészt a blockchain technológia dokumentációs funkcióját akarják használni, másrész azt, hogy messze nem csak a digitális térben vannak jelen: meetupokat is szerveznek a zenei világ olyan felkapott városaiban, mint Brüsszel, Lyon, Berlin, Seattle, London és Portland, a helyi zenészek és a helyi közönség megismerésére. Emellett pedig zenei blogokkal is együtt dolgoznak, akik playlisteket állítanak össze a Resonate-en lévő számokból, és az innen érkező új felhasználók után fix összeget kapnak. Ez pedig rávilágít arra a problémára is, hogy a Resonate üzleti modellje a rajta megtalálható zenék miatt jelenleg elsősorban egyfajta kísérletező fogyasztói típusnak kedvez, és egyszerre próbálja átalakítani a fogyasztási szokásokat, illetve a zeneipari kereskedelem szabályait is.

Ez az esettanulmány más források híján elsősorban a Resonate oldalán és blogján elérhető információkra támaszkodik. https://resonate.is/ (Letöltve: 2020.01.11.); https://resonate.is/blog/ (Letöltve: 2020.01.11.).