Kiadó: Visionary Mind Records

Megjelenés: 2016. július 8.

 

Valamikor a 90-es évek végén, 2000-es évek elején kezdett szélesebb körben népszerű lenni az az elsősorban tengerentúlról érkező zene, amit akkoriban sokan úgy hívtak: post-rock. Vagy drone vagy akármi. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az akkori elég színes termést (Stars Of The Lid, The Dead Texan, Flying Saucer Attack, Windy & Carl, Eluvium….) sajnos azóta sem sikerült megismételnie az évek múlásával egyre irrelevánsabbá vált műfajnak. Annyira nem, hogy az elmúlt 7-8 évben a post-rock sajnos inkább számít pejoratív jelzőnek a zenerajongó szótárában (ha van ilyen – nagyon remélem, hogy nincs haha). Tulajdonképpen joggal, mert ez az a címke, amit ha valaki önként aggat magára, akkor nagy valószínűséggel borítékolható a végeredmény, ez pedig szembemegy azzal az étosszal, ami annak idején az egész zsánert létrehozta.

Erdei Ádám szerencsére nem határozza meg post-rock-ként Rdei nevű egyszemélyes prodzsektjét, de ennek ellenére nagyon hatásosan repít vissza abba a fentebb említett aranykorba “Vaú” című négyszámos EP-jével. Saját elmondása szerint rockzenén nőtt fel és a mai napig főleg azt hallgat, ami érezhető is a felvételeken. Négy számból kettő (a két legjobb) alapját akusztikus gitár szolgáltatja, amit aztán a művészúr jól beáztatott mindenféle digitális kerregésbe, pitty-puttyba meg visszhangba, olyan lazán, Fennesz-esen. Nem mondom, hogy világmegváltó vagy hogy még nem hallottam ilyet előtte sokat, de mégis teljesen kikapcsolt arra a 20 percre, amíg lefutott ez a négy meglehetősen minimalista felvétel, melyekben az ígéret bőven ott van. Talán a hangzáson van még mit csiszolni, helyenként jobban állna neki, ha merészebb lenne, de valószínűleg ez is ki fog alalkulni a maga organikus módján.