Megjelenés: 2016. november 25.

Kiadó: Pluto Sound

 

… tökre jól ki van találva a hangzásuk, kellően zajos, mocskos és tele van energiával …

Ezt most nem reklámnak szánom, de nagyon szeretem az Igen pizzáit. Viszont full le vagyok égve, és a novemberi fizetésem is csak januárban fogom megkapni, így kénytelen voltam csak otthon streamelve, pizza nélkül végighallgatni az új Panel Surfers lemezt. Ha egy kicsit szerencsésebb helyzetben vagy, mint én, akkor mindenképpen add be pizzával a lemezüket, ami amúgy a világ egyik legjobb összeállítása: Fokhagymás Margherita.

Most, hogy tisztáztuk a sajnálatos körülményeket, végre beszélhetünk is a lemezről. Tatabányai zenekarok mindig érdekes hangzással és dalokkal tudtak előjönni, Marionette ID, The Tartuffe Plan, Pigeoncoma., ezek mind frankón olyat tudtak letenni az asztalra, hogy ha berak tőlük az ember egy számot, egyből felismeri őket. Számomra ilyen a Panel Surfers is koncerteken: tökre jól ki van találva a hangzásuk, kellően zajos, mocskos és tele van energiával. Egy koncert energiáit számonkérni egy lemezfelvételtől nyílván hülyeség, ezért ebbe inkább bele se megyek, viszont a zenének egy egész textúrája veszett el. Ami nem feltétlen egy rossz dolog, sőt, ha magában csak a hangzást nézem, azt kell mondjam, frankón meg lett keverve a lemez. Viszont alig adja vissza azt az őszinteséget, amit koncerteken ad a Panel Surfers. Helyette egy sokkal profibb, de egyben visszafogottabb, kényelmesebb és befogadhatóbb albumot lehet hallani, ami a zenéből teljesen elveszi azt az élt, amit én amúgy tökre szeretek.

Eltekintve attól, hogy a lemezt pizza nélkül kell hallgatnom, és a hangzás pedig nem felel meg az én ars poéticámnak, azt kell hogy mondjam, meglepően jóra sikerült az album, mindenképpen érdemes odafigyelni a zenekarra, még ha a lemez nem is győz meg a visszafogottság miatt, egy koncertjüket mindenképpen érdemes beadni, ha még eddig nem tetted volna.