Dátum: 2016. november 11.

Helyszín: Dürer (FB)

 

Klassz volt látni ezt a közönséget, páran a techno, mások a metál és noise vagy épp az irodalom kapcsán voltak jelen. 

A T+U és a Vocalz And Chordz Productions által összefogott egyalkalmas projekt meggyőzően hatott az abszolút élményre vágyó hallgatóság számára.

Az est képlete a következő volt: „költészet+zaj+hús+vizuál+techno+industrial+dekonstrukció+rekonstrukció=noise anatomy”. Földalatti zsánerek keveredése, kérdések a feldolgozhatóság témakörében, mindehhez a poszthumanista Nemes Z. Márió – A Hercegprímás elsírja magát verseskötete (2014, Libri) szolgált szövegkönyvként.

Az ilyen rendezvények magukkal hordozzák a szervezés nehézségeit: tematikus eseményekként megkövetelik a koncepció közvetítését – és több fellépő lévén -, a művészek instruálását is.

Ugyanakkor lehetőséget adnak arra, hogy már késő délutántól fogyasszunk szeszt és kultúrát. Ezt általában letörik a csúszások és az egyén körei.

Magam is késve érkeztem, így lemaradtam a Rosinfluxról (T. Bali utólag: erről nem lehet a levegőbe beszélni – mondta és még annyit, hogy a Piros Víz c. verset dolgozták fel) és az újvidéki Noizacról egyaránt.

A fesztivál előtt pár nappal került ki, hogy lemondta Modeo, a NeoDADAEast és Tóth Kinga is, helyükre a The Corp.-os Mike Nylons lépett. Ekkor érkeztem, ébredezett a techno, Újonc is behallgatott (a nagyteremben Akkezdet; SÉF és Zomblaze). Az idő rövidsége miatt Borsos János teljes mértékben saját anyagokkal jött.

Az volt a színpadi helyzet, hogy az adott terem átállásai során, a másikban folyt tovább a zene. Minden előadás egy félórás tömböt alkotott.

A második formáció az Entrópia Architektúra gongokkal és tantrikus hörgésekkel teli zen-metálja volt. Recitáció, remegett a homloklebeny, tisztult a lélekből a szar, a háttérben biomechanikus csápok tekeregtek diszkréten, alig olvasható vetített szövegrészletekkel. Itt még megpihentem volna.

image

A kisteremben kezdett a Farbwechsel-nél megjelentetett és a MOMÉ-s esztétikát (vagy fetisizmust) örökítő FOR. duója. Szőrén ülték a vasakat, patika kortárs gépzene. Nehéz szerintem technót megszakításokkal tarkítva hallgatni, még ha nem is a mozgás és a tánc volt az acél.

Új dimenzió a 041-es teremben. Void ov Voices Csihar Attillával. Öngerjesztett hang, füst, druida fless.

Végül Graphplan és Nullius in Verba b2b-je, amikor eljöttem, mert féltem, hogy bármikor vége lehet. Ez nem egy rave, másfelől elfáradt a fülem, nem tudtam beleállni az építkezésbe, két random sráccal a Sör és Fű koncertről elcigiztünk az éjszakaiig, onnan nekem pedig a Müszi, ahol még Davoria és Musée Noise dübörgött reggelig.

A kieső fellépők és a megosztott klub mellett kissé nagyzolásnak tűnhet a „fesztivál” minősítés, az idősávok és a rendezvény rövidségét sajnáltam egyedül.

A befogadást megkönnyítette volna egy programfüzet, amely részletezi, hogy mely szövegekhez és hogyan nyúltak a zenészek.

Klassz volt látni ezt a közönséget, páran a techno, mások a metál és noise vagy épp az irodalom kapcsán voltak jelen.

Még ilyet.

Köszönjük a szervezők támogatását.