Szeptember 6-án nyílt meg a Nº Space, ami egy zenei helyszín és előadótér a józsefvárosi Nyolcésfél első emeletén. A hely mögött Huszár Kristóf és Bognár Csaba áll, akik a jelenlegi budapesti klubokat elnézve hiányolták a fókuszáltabb zenehallgatásra koncentráló helyeket, ezért egy saját tér megnyitására adták a fejüket.

Csabával és Kristóffal szeptember végén találkoztam a Nº space-ben, ahol annak hátteréről, a koncepcióról, a kezdeti időszakról és persze a távlati terveikről beszélgettem velük.

Kezdjük a névválasztással. Honnan a név, és hogy kell mondani: “N Space”, vagy “No Space”?

Bognár Csaba: A N° a Numero megjelölésből jön, de sima No-t szeretnénk vele kifejezni. N° Space, azaz No Space Left, vagyis nem maradt már hely Budapesten, ezért csináltunk egyet – ezzel utalva a hely létrejöttének egyik felhajtóerejére is. 

Kezdetben “lehallgatónak” hívtuk a projektet, helyszínnek pedig Kristóf javasolta a Nyolcésfelet (az audio-stúdiótechnikában “lehallgató rendszernek” nevezik a monitorokhangfalakból létrehozott környezetet - a szerk.). A lehallgató koncepció illeszkedett az elképzeléseinkhez, először egy hetedik emeleti, a kommunizmus idején állítolag lehallgatásra használt helyiséget néztük ki, de végül az mégsem felelt meg nekünk, így kerültünk a nulladikra. 

Huszár Kristóf: Ezzel együtt pedig jött az az ötlet is, hogy az eseményeink kapjanak egy sorszámot, így pedig elkezdtünk építeni a Nº-ra.

Milyen koncepció, vagy elképzelés van a Nº Space mögött?

B.CS.: A N° Space a Sepia Sound Studio egyfajta evoluciója, amit Halász Péter tervei alapján hoztunk létre az AQB-ben. Péter akkoriban a ma már sajnos nem létező SSI (Spatial Sound Institute, szoros összefüggésben a 4DSOUND-dal) managere volt, én pedig oda szerveztem Yosi Horikawát, így ismerkedtünk meg. A Sepia koncepciója egy letisztult immerzív audiovizuális műhely volt, de a küldetése nem valósult meg, nem tudott kiteljesedni. Peti a N° Space tervezésében és kialakításában is részt vett, sokat köszönhet neki a hely. Kristóffal már régóta ismertük egymást, és együtt vágtunk bele az új projektbe. Egy nyitott, és tágas helyet képzeltünk el. Kristóf tervezte és építette az akusztikát, és az arculat is neki köszönhető. 

Ez egy tesztidőszak, viszonylag tág univerzumként szeretnénk a helyet elképzelni, de a lehetséges hosszútávú jövőképben akár egy zenei közösség, kiadó, zine is szerepelhet. Menet közben történt egy üzemeltetőváltás a Nyolcésfélben, emiatt jelenleg 23:30-ig lehetnek eseményeink, és egy csomó extra sarcot kaptunk, de mint műhely, stúdió, korlátlanul működhetünk. A jövőben sok minden változhat - jó és rossz irányba is, egy folyamat elején vagyunk. 

Fotó: Gabor Nemerov

Én eddig csak egy eseményen voltam nálatok, ahol azt tapasztaltam, hogy semmilyen italt nem lehetett bevinni. Része a koncepciótoknak, hogy nemcsak hogy bár nincs, de nem is engedtek be a térbe italt?

H.K.: Volt olyan esemény, ahová be lehetett vinni italt.

B.CS.: Fontos volt, hogy a hangzáson kívül ne legyen a térben tulajdonképpen semmi, így természetesen italárusítás sem. Alapvetően alkoholmentes helyet vizionáltunk, de nem akarunk szabályként gondolni rá, simán lehet olyan esemény is ahol felesleges ezt korlátozni.

Mi az elképzelésetek a hellyel kapcsolatban, mikre alkalmas?

B.CS.: A Nº Space egy listening environment, audiovizuális műhely, próbaterem és előadótér. Emellett egy hely, ahol részesei lehetünk egy zeneileg inspiratív környezetnek, vagy klubkörülmények között lehet fejleszteni zenét. Nagyon “egyenes” itt a hang, nincs semmilyen színezés, tényleg azt hallod, ami van. 

H.K.: A hely természetesen tud működni akusztikus előadások bemutatására is, de mivel mi magunk is alapvetően az elektronikus zenéből jövünk, ezért a Nº Space megálmodásakor is elsősorban az elektronikus zene volt fókuszban. (Kristóf a szólóprojektje mellett tagja az AGAVOID és KAIROS zenekaroknak is - a szerk.).

B.CS.: Egy UH Fest esemény is volt nálunk, egy belga gitáros, Venediktos Tempelboom, és egy mexikói sound artist, Angélica Castelló lépett fel. De igen, a hely méretéből fakadóan megvannak a limitációk, hogy mekkora csapat tud ide felállni.

Októberben Feralnak (Alessandro Barchitta olasz dj/producer - a szerk.) volt egy masterclass/producer workshopja. Be tudjuk rendezni székekkel a helyet, van két kanapé: összesen 50 ülőhelyet tudunk biztosítani, ha szükséges. 

H.K.: Ez is volt a koncepciónk, hogy amennyire lehet, moduláris legyen a tér: mozdíthatónak, átrendezhetőnek terveztük meg az itt lévő elemeket. Olyan szinten is akár, hogy ha az előadó középen akar állni, akkor meg tudja csinálni.

Terveztek nem-zenei eseményeket ebbe a térbe?

B.CS.: Nyitottak vagyunk rá, de alapvetően zenei eseményekre van kitalálva.

Milyen hangrendszer van a Nº Space-ben?

H.K.: A történet onnan indul, hogy elkezdtünk hangrendszereket keresni, hogy mi jöhet szóba, mit tudnánk ide berakni. Végigjártuk az összes magyarországi gyártót és forgalmazót, és elég negatív tapasztalataink voltak. Rossz dealeket vagy 14 hónapos átfutással járó ajánlatokat kaptunk.

B.CS.: Plusz úgy éreztük, hogy nem vesznek minket komolyan. Olyannal is találkoztunk, akivel megbeszéltük, hogy idejön felmérni a terepet, majd több időpontra sem jött el. Aztán amikor végül eljött, akkor az azt követő napon egy teljesen rossz paraméterekkel megállapított, egészen más koncepcióra adott ajánlatot. De volt olyan is, aki vissza se írt.

H.K.: Miután ez már egy ideje ment, és minden ismerősünk tudta, hogy mi éppen egy jó hangrendszert keresünk, egyszer csak egy Erdélyben élő jóbarátunk szólt nekünk, hogy van egy Yamada nevű fickó, akinek Kolozsvár mellett van egy műhelye, ahol hangcuccokat épít. Az erdélyi Mumus fesztivál hangrendszerét ő csinálta, de említhetjük a Kolorádó Fesztivál Csodaszarvas stage-ét is, ott is az ő hangrendszere volt használva.

B.CS.: Kannonaudio-nak hívják a manufaktúráját, és mielőtt Erdélybe költözött volna, Japánban már több klubot épített fel.

H.K.: Megkértük Yamadát, hogy ajánljon valamilyen hangrendszert a repertoárjából, erre pedig ő azt felelte, hogy inkább tervez ide egyet nekünk. Egy hónapon belül idehoztak egy átmeneti “csererendszert”, hogy amíg el nem készül a végleges terv, addig se legyünk hangcucc nélkül. Pár hónap eltelte után pedig meg is kaptuk a kész hangrendszert, ráadásul mindegyik addigi jelöltnél jobb áron.

Mivel ez egy egyedi hangrendszer, még mi sem tudjuk, hogy milyen a kész állapota. Ezt pedig Yamadáék is mondták, hogy mivel ez egy folyamatosan változó rendszer, ezért ezt időről időre fejleszteni kell, amit ők vállalnak. Például az, hogy a kvadrafónikus potenciálját hogyan lehet igazán kihasználni, még nem nem lett kalibrálva. Meg persze javítások, cserék is tervben vannak: nem túlzok, ha azt mondom, hogy a nyitóbuli kezdete előtt 3 perccel lett kész a hangrendszer. De nagyon elégedettek vagyunk Yamada munkájával, látszik, hogy szívvel-lélekkel, teljes odaadással dolgozik, ahol “a hang mindenek felett” szemlélet dominál. A lényeg, hogy az jó legyen, a többi nem számít.

B.CS.: Sokat elmond Yamadáról, hogy amikor elkészült a hangcuccal, akkor leült a kanapéra, és 4-5 órán keresztül csak hallgatta.

H.K.: Igen, Yamada a nyitóbulin az elejétől a legutolsó fellépőig itt volt, és hallgatta a zenéket. Tehát nem az a fajta ember, aki leadja a cuccot, aztán megy a pénzével.

Fotó: Gabor Nemerov

Az események, amiket eddig láttam nálatok meghirdetve, azok mind regisztrációhoz kötött események voltak. Miért van ez így? Ezt a formát a jövőben is tervezitek megtartani?

H.K.: Mi nem tömegrendezvényekre, hanem előadásokra szeretnénk berendezkedni, ahol mindenki, aki idejön, jól érzi magát, és nem alakul ki tumultus. A regisztrációs rendszert azért szeretnénk csinálni, mert idővel szeretnénk majd elhagyni a social media-t, és jobb lenne, ha az érdeklődőkkel, a közönségünkkel mondjuk egy levlistán keresztül kommunikálnánk az eseményeinkről. 

B.CS.: Továbbá mi lényegében egy “dobozban vagyunk egy doboz”, utalva itt a Nyolcésfélre, ami egy olyan adottság, amire tekintettel kell lennünk. Vagyis nem tudjuk, és nem is szeretnénk a Nyolcésfél infrastruktúráját túlterhelni. Tudjuk, hogy nem teljesen ideális a regisztrációs rendszer sem – ingyenes eseményekre sokan regisztrálnak olyanok, akik aztán nem jönnek el. De muszáj volt, hogy valami kontroll legyen, mert zéró promóval csináltunk egy olyan nyitóeseményt, amit aztán Facebook-on 2400 ember jelölt vissza.

A saját, magatokat leíró kommunikációtokban használjátok a sonic shelter, és sophisticated listening environment kifejezéseket. Ezekkel a terminusokkal milyen új elképzelést szeretnétek megfogalmazni?

B.CS.: Alapvetően élményeket szeretnénk átadni, mind a hallgatóknak, mind pedig az itt alkotóknak, fellépőknek. Számos rossz élmény ért, és amilyen zenét csinálok (Csaba sabw néven zenél - a szerk.), baromira éreztem egy ponton, hogy ezt nem lehet akárhol előadni. Amikor valaki a közönségből odajön, hogy “nincs egy vidámabb számod?”, akkor én vagyok rossz helyen. Egy olyan helyet szerettünk volna Kristóffal, ami tényleg, egy “no” hely – azaz, nem is igazából egy hely, hanem egy valami, ahol körülölel a hang. Egy “sonic shelter”.

H.K.: Az elképzelésünk pedig úgy látjuk, működik: az eddigi eseményeinken, amikor bejött a közönség, rögtön tudta hogy hogyan kell itt viselkedni. Leült, figyelt, hallgatott, és mindenki tiszteletben tartotta a másikat. Amit kigondoltunk, az megtörtént.

Az eddig elhangzottak alapján a Nº Space-t tehát egy olyan helynek szánjátok, ahol az itt lévők a zenére fókuszálnak, vagyis nem beszélgetnek; azok, akik pedig társaságibb, beszélgetősebb élményre vágynak, azok a kinti, az udvaron lévő térben tudnak lenni, ezt jól értem?

H.K.: Igen, és ezért is működik ez a teljes szeparáltság, hogy egy lépcsőházon át kell menni. Egy adott zenei etap után kimész az udvarra, megiszod az italodat, megbeszéled az élményeidet, aztán feljössz, és ismét zenét hallgatsz.

Hogyan történik a Nº Space-ben a programszervezés?

H.K.: Szeretnénk majd saját sorozatokat is, de alapvetően az a koncepció, hogy programszervezőket invitáljunk ide. Olyanokat, akiknek van elképzelése és kapacitása arra, hogy idehozzanak egy estét. Együttműködéseket várunk.

Milyenek eddig a visszajelzések?

B.CS.: Kezdem a problémákkal, amik dühítő dolgok, de nem megoldhatatlanok. Nem akartunk nyáron megnyitni a meleg miatt, ezért szeptember első hetén volt a megnyitó, de hát az az időszak is még baromi meleg volt. És elvérzett a levegőztetés, ami egy iszonyat fájdalmas pont volt, mert mi is tudjuk, hogy ez mennyire fontos, de ennek az egységnek a kivitelezése el lett szúrva.

H.K.: Igen, akadtak technikai problémáink a nyitás előtt. Ha most csinálhatnánk meg ismét a nyitóeseményt, akkor az egészen másmilyen hangulatú lenne.

B.CS.: A plafon sincs még teljesen befejezve, az majd kap még egy akusztikai fedést. Szeretjük, hogy így néz ki, de tudjuk, hogy javítani fog az akusztikán.

Szerintem belefér, és talán mondhatjuk azt, hogy gyermekbetegségekkel találkoztok így a kezdeti időszakban. Az ezekkel való szembesülés adja meg, hogy merre tovább.

H.K.: Akkor tudjuk meg, hogy mit kell csinálni, amikor kapunk visszajelzést.

B.CS.: Kimondottan kértük az embereket, a fellépőket is, hogy írják meg, mi a visszajelzésük a hellyel kapcsolatban. A hangot mindenki pozitívumként említette, és volt, aki kiemelte, hogy előadóként milyen jó, hogy bent (a színpadon/DJ pult mögött) is azt hallod, amit kint is. Tiszta a hang, közben viszont van olyan hangos, hogy egy plusz érzéked bekapcsolja. 

H.K.: Itthon a legtöbb hely a decibelre, hangerőre megy rá, ez pedig miért van? Az alkohol miatt. Az alkoholszint nyomja lejjebb az érzékszerveket, és ezt kell kompenzálni. Ha pedig ide, a Nº Space-be bejössz, akkor azt hallod, hogy hangos a zene – de azért hangos, mert tiszta, emiatt pedig nem kell decibelben feljebb menni. Akárhol voltam eddig Európában klubokban, a legtöbb helyen valójában nincsen hangos zene. Ha viszont Budapesten bemész egy klubba, akkor bömböl, ordít a zene, csapódik vissza a kezeletlen falakról. A Nº Space-szel pedig azt akartuk megcsinálni, hogy egy lehallgató élményt adjunk, amivel a zene olyan legkisebb részleteit is ki tudod hallani, amiket otthon a legjobb stúdió monitorodon sem.

B.CS.: Egyébként az utóbbi években szerintem sokat fejlődtek a helyek ebben a tekintetben, de az még mindenhol elég kritikus, hogy az előadó mit hall. Nálunk ez jól működik, az előadó is úgy sétál ki, hogy “végre hallottam, hogy mit játszok”, és ugyanazt az élményt kapja, mint a közönsége. Szerintem ez baromi ritka.

Fotó: Bognár Csaba

Volt olyan példa, akár a külföldi utazásaitokból, ami inspirált titeket a Nº Space koncepciójához, majd létrehozásához?

H.K.: Őszintén… nem. Esetleg egy példát tudok mondani, a már bezárt berlini Noize Fabrikot, ami alapvetően egy hangstúdióként üzemelő helyszín volt, ahol egyszer-egyszer csináltak hétvégén is rendezvényt. Ott is megvolt ez az élmény, hogy adott egy nagyon jó hangrendszer, ahol nem ordít a zene, viszont buli is van, az emberek pedig jól érzik magukat. Ezen a helyen kívül nem is tudok mást mondani.

Szóval nehéz konkrét inspirációkat mondani, inkább végig azzal mentünk, hogy milyen helyet nem szeretnénk csinálni. Sok dolog pedig menet közben alakult; persze, volt egy kezdeti képünk, hogy nagyjából mit szeretnénk, de aztán voltak a hely adottságaiból fakadó kompromisszumok, amikkel együtt kellett élnünk (pl. a tér egyenetlenségei, amelyeket akusztikailag kezelnünk kellett).

Milyen fejlesztés van még tervben, amit a közeljövőben megcsinálnátok?

H.K.: Korábban említettünk, de például a hely kvadrafónikus képességeinek a kialakítása és kiaknázása még egy nagy cél. Ehhez kapcsolódóan már beszélgetünk is artistokkal, akiket ez érdekel. Aztán tervben van egy három projektoros rendszer kiépítése, melynek segítségével a teljes oldalsó fal vetíthető lesz.

Tehát úgy is lehet optimalizálni a hangfalakat, és magát a hangélményt, hogy a közönség az oldalsó fal felé fordul?

H.K.: Értelemszerűen van egy direkciója a helynek, de azért az is igaz, hogy zenehallgatáskor akármerre fordulsz ebben a térben, lényegében mindenhol egészen hasonló élményt kapsz. Ahogyan az már korábban elhangzott, a “modularitás” a kulcsszó. Sok effortunk ment abba, hogy hogyan tudna a legkevésbé fix lenni itt bármi.

Aki szeretné csekkolni, hogy milyen események lesznek nálatok, az hol nézzen ennek utána?

B.CS.: Vannak social media felületeink (Facebook, Insta), de hosszabb távon szeretnék majd áttérni valamilyen subscription-alapú megoldásra, levlistára.

H.K.: Pont nemrég olvastam egy cikket, ami “a követő haláláról” szól, és azt taglalja, hogy ez most éppen folyamatban van – azt pedig, hogy mi váltja ezt fel, mi lesz ezután, még a legnagyobbak is csak kapizsgálják. Amit mondjuk 5-10 éve meg tudtál csinálni, hogy kiraksz egy eseményt, vagy posztot, és az eléri a követőidet – ez jelenleg nem létezik. Ha teszem azt, van 3000 követőd, és kiraksz egy posztot, amire kapsz mindössze 50 like-ot, az egészen biztos hogy nem a te hibád. Ráadásul a Facebook is kezd egyre alkalmatlanabb lenni az események kezelésére: eddig, ha valaki meghívott téged egy eseményre, akkor te láttad már az értesítésben, hogy mire hívott meg. Pár hónapja vettem észre, hogy ez megváltozott: jelenleg csak annyit látsz, hogy “ez az ember meghívott téged valamire”. És ha ilyenből a értesítéseimben látok mondjuk 15-öt, akkor nekem végig kellene kattintgatnom, hogy lássam, hogy mi micsoda. Nem ideális.

Cover fotó: Gabor Nemerov

Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.