MMN: Tudod mi az első Google “Nemerov” találat? 

Nemerov: Húha, most direkt nem nézem meg, de gondolom talán Howard Nemerov, amerikai költővel kapcsolatban valami, aki valóban az elsődleges forrása volt a névválasztásomnak; ha erre irányul a kérdés akkor igen, innen a név. Hogy miért, arról röviden azt lehet talán mondani, hogy nagyon inspirál az a szemlélet, ahogy Howard dolgozott, a lírájában nagyon odafigyelt a részletekre, a struktúrákra. Howard az őt körülvevő életre reflektált, miközben meg tudott maradni könnyednek, játékosnak, ez pedig egy olyan perspektíva amit szerintem érdemes alkalmazni, még ha nekem nem is mindig sikerül.

MMN: Az új ‘Automated Dances’ című albumod az EXILES-nál fog megjelenni. A leírásban inkább a Czaszka Records-os ‘Six Recital Pieces’ album folytatásaként helyezed el. 2019-ben volt már EXILES-os megjelenésed is, a ‘Pier’. Hogy van ez a hármas?  

Nemerov: A ‘Pier’ anyagán 2018 nyarán dolgoztam, akkoriban pedig merőben más hangok és folyamatok foglalkoztattak mint most, más hangszerekkel is dolgoztam mint 2019-től kezdődően. A ‘Pier’-en két félmoduláris, analóg szintetizátor (egy Make Noise 0-coast és egy Korg MS20 mini) van összekötve különböző patch-ekben, a trekkek pedig ezekből a vad pulzálásokból, koszos interferenciákból és meleg zúgásokból álltak össze, leképezve a két eszköz egymással történő kommunikációját, egymásra hatását (a két hangszer 5V-os feszültség-jeleket küldött egymásnak kábeleken keresztül, amelyek befolyásolták az általuk kiadott hangokat).

Ez az irány sajnos, vagy nem sajnos egy átmeneti korszaknak bizonyult, 2018 végén ugyanis vettem egy Elektron Octatrack-et, majd rá egy évre egy Elektron Digitone-t, a jelenlegi munkáimban (mind kompozícióban, mind pedig előadásban) pedig szinte kizárólag csak ezt a két eszközt használom. A ‘Pier’-t követően felismertem hogy jobban érdekelnek az olyan zenei világok, ahol gyors váltások, hangtöredékek és steril, digitális szintézisekből fakadó hangok tobzódnak egymásra rakódva. Ezekhez az elképzelésekhez pedig kiváló eszközöknek bizonyultak az említett Elektron hangszerek, a ‘Six Rec’ és az ‘AD’ már ezeknek a bűvkörében készültek. Habár továbbra is közel áll a szívemhez a ‘Pier’, a most megjelenő, EXILES-re visszatérő kiadványomnak azért örülök, hogy létrejöhetett, mert ez az anyag hitelesebben adja vissza a Nemerov projekt jelenét és elmúlt 2 évben kiélesedett fókuszát, mint a ‘Pier’.

MMN: Az MMN-en az albumról az AD05 című debütál. Van hozzá sztori? 

Nemerov: Az albumon szereplő trekkek amilyen sorrendben következnek (és vannak elnevezve), olyan sorrendben is készültek el. Az AD05-öt megelőzően olyan számok szerepelnek az albumon, amelyek 7-9 percesek, az én értelmezésemben ezekben egyfajta nagy alámerülés történik, egy résztvétel és sodródás a trekkekben megjelenő különböző sávokkal, rendszerekkel. Az AD05-ben viszont nem tudtam folytatni azt a korábbi munkamódszert, ami az AD01-04 trekkeket hozta létre: itt egy feszültebb, gyorsabb, talán frusztráltabb morálban dolgoztam, aminek az eredménye a trekk rövidsége. Ezáltal kompaktabb lett a szám a többihez képest, talán kisebb belemerülést is igényel mint a korábbi számok, viszont egy kicsit talán szomorúbb szám is, amennyire jelen van benne a szorongás, a zaklatottság és a trekket szétfeszítő nyomás.

MMN: Hogy van Jeremiah Soft? Ha az AD-ról egyből pl. az ‘Advanced Pulmonology’-ra váltok (Dalmata Daniel, 2020 március), akkor egyből hallatszik, hogy miért hívod azt a pop projektednek. 

Nemerov: Jerry köszöni szépen, jól van, 2020 első felében egészen aktív volt: kijött az általad említett EP-je a Dalmata Daniel-en (amelyről Lena Willikens is játszott egy számot egy áprilisi mixében, köszi Lena), az EP-t még a tavaszi nagy lockdown előtt szerencsére pont be tudtam mutatni a Gólyában az MMN x Dalmata label night bulin, egy számmal pedig szerepelt a Dalmata májusi válogatásalbumán is. Teret engedve Nemerovnak, Jeremiah most pihenőn van, de élete első DJ mixével azért volt ideje előrukkolni, ami a Lahmacunon ment le tavaly novemberben párszor a Dalmata műsorban.

A Jeremiah projekt részemről vállaltan szól meglévő zenei konvenciók követéséről, kitapintásáról, amelyek bennem mindig is kettős érzelmeket váltottak ki. Mit tesz az ember, ha meghall egy mollra felhúzott arpeggio-dallamot egy Roland SH-101 szintivel, klasszikus 909 dobokat, miközben minderre atomóra pontossággal érkeznek a 2-es és 4-es ütemre a filterezett pergődobok? Én személy szerint egyrészt fogom a fejem, hogy már megint itt van egy tipikus elektró pattern, ami jóformán minden tisztességes dj szettben folyamatosan visszaköszön; másrészt lenyűgöz ez a világ, mert egyébként ezek tényleg elég felemelő, dinamikus zenék, és inspirál, hogy beleilleszkedve egy tánczenei hagyományba, hogyan lehetne feszítgetni, próbálgatni, variálni ezeket a meglévő patterneket. Ennek az ambivalens viszonynak a barátságosabb, könnyedebb kifejezése a Jeremiah Soft, a nihilistább pedig a Nemerov.

MMN: Köszi az válaszokat! És állítólag életed első interjúját : ) Ajánlasz filmet a never-ending lockdownra? 

Nemerov: Ha szeretnétek látni egy olyan filmet, amiben egyszerre van jelen fanyarság, humor, keserűség, az egyedi ember szembeszegülése az őt körülvevő rendszerrel ahol az egész film tulajdonképpen olyan mint egy nagy szerelmes vers, akkor nézzétek meg a The Lobster-t. Tényleg, most hogy belegondolok, egy egészen kafkai film.

Fotó: Teplán Nóra