🔗 Martin Szépe & Knoll

Martin Szépe

Közel 20 éve már, hogy a lemezek pörgetése magával ragadta, ezzel párhuzamosan a zeneírás is egyből fontos szerepet kapott az életében – azóta is az egyik legfőbb kifejezőeszköze. Az évek során számos műfajjal kísérletezett, de a house mindig is az origóját jelentette. Különösen nagy hatással voltak rá a ’90-es és a 2000-es évek elejének underground house és techno zenéi – ezt a nyers, koszos hangzást a mai napig szívesen építi bele saját zenéibe.

A live act gondolata már több mint tíz éve foglalkoztatta, de kezdetben több próbálkozása is kudarcba fulladt. Az áttörést Peter Hyde ötlete hozta el, amelyből végül négy évvel ezelőtt megszületett az első közös live szettjük S&H néven. Azóta a DJ-zés a háttérbe szorult nála, és csak ritkán áll a DJ pult mögé. A live actek sokkal izgalmasabb kihívást jelentenek számára – a saját zenék élő prezentálása, a valós idejű improvizáció és a lehetőségek végtelensége jobban inspirálják, mint valaha.

Az S&H névválasztás egyrészt villamosmérnöki hátterükből fakadóan egy utalás a zenei célokra is használt Sample and Hold áramkörre, másrészt pedig a nevük kombinációjából is ered. Az ötlet abból a felismerésből született, hogy a legtöbb live act előadó egy adott műfajon belül mozog, ami idővel egysíkúvá válhat. A cél egy olyan dinamikusabb, kiszámíthatatlanabb előadásmód létrehozása volt, amely ötvözi Peter Hyde letisztult, finom minimal világát és Martin nyersebb, koszos house-hangzását. 

A formációhoz az utóbbi időben csatlakozott Coloboma is, akivel egy hatkezes live produkciót mutattak be először az Alkotótáborban. Azóta közös workshopot is tartottak a hardveralapú live act megközelítéseikről, és a közeljövőben több közös fellépésük is várható.

Martin abszolút rajongója a svéd Elektron cég hangszereinek, amelyek live-központú felépítésük miatt tökéletesek mind élő előadásokhoz, mind stúdiómunkához. Emellett nagy rajongója a moduláris szintetizátoroknak, amelyeket elsősorban kísérleti hangok létrehozására, úgymond „labormunkára” használ. Ezeket az egyedi textúrákat később saját zenéiben is előszeretettel alkalmazza, hogy még organikusabb és karakteresebb hangzást érjen el.

Gézu tipikusan egy olyan rejtett hazai tehetség, aki sokkal nagyobb reflektorfényt érdemelne. Zenéi pezsegnek a pszichedelikában, főként a minimal, tribal és break hangzásokat ötvözi, de gyakorlatilag bármilyen műfajban megállja a helyét. Néhány éve fedeztük fel egymást, és kiderült, hogy a szülővárosomban mindössze 200 méterre laktunk egymástól. Azóta a legtöbb szentesi hazalátogatásomkor összejövünk egy közös jammelésre, amelyből már számtalan track született.

Nehéz volt kiválasztani egy kedvencet Gézu zenéi közül, de a jelenlegi favoritom az Only D2, amely nemrég jelent meg a Fidull gondozásában. Egy igazán piszkos, csavarokkal teli breakbeat track, amelyben megjelenik Gézu jellegzetes kísérletező stílusa. Moduláris szintetizátorok mikrohangjai, a Tool egyik zenéjéből mintázott gitármotívum és a tőle megszokott perkusszív dobok díszítik a kompozíciót.

Peter M. Lawrence · Peter M. Lawrence - Wannadance (preview)

Peter M. Lawrence, azaz Lórencz Péter volt talán az egyik legnagyobb hatással a zenei ízlésem formálódására. Peti hatalmas sikereket ért el Maybe, Zebra Beatz és Peter M. Lawrence aliasaival, ám az elmúlt években – legnagyobb sajnálatomra – kevesebbet foglalkozik zeneírással. Munkássága világszintű elismerést vívott ki; rám a legnagyobb hatással a Wannadance című száma volt, amely a Zebra Beatz - Zebra Acid zenéjével vetekszik az első helyért.

A Wannadance-ben egy speedgarázs basszusmenet dominál house-os akkordok és dobok kíséretében. Kedvenc pillanatom, amikor az amen break bekúszik a kiállásba, és egy igazi, észveszejtő hangulatot teremt. Bár a track hivatalosan nem jelent meg, számos nagy DJ és előadó játszotta, és egy időben még egy vinyl kiadás is szóba került.

Välth és Hyde közös trackje, az Aerobic On Acid, egy igazi utazás a minimal és micro-house világában. Hyde munkásságát már évek óta közelről követem, hiszen ő a H a közös live formációnkban. Mindkettőjüknek figyelemre méltó zenei munkássága van külön-külön is, de a megjelentek közül ez a közös zenéjük az egyik kedvencem.

A tőlük megszokott, hibátlanul megszólaló mikrohangokkal dús, igazi “matekolós” zenét hallhatunk. A két producer precíz építkezése lassan indul finom dobokkal egy sötét, kissé pszichedelikus környezetben, – Zsolti nagy kedvencével, rövid vonósokkal kiegészítve. A váratlan fordulatot Jane Fonda egyik aerobik oktatóanyagából mintázott szöveg adja, amely után egy acides lead robban be a kiállásból – ez a személyes kedvencem a zenében. A track tökéletes példája annak, hogy a két alkotó milyen érzékkel keveri a precíz ritmusokat és az avantgárd zenei elemeket.

Sajnos a számomra legkedvesebb zenéje nem került kiadásra – mi csak hip-hop-osként szoktunk hivatkozni rá –, mivel ezt szeretné a live produkciók exkluzív elemeként megtartani. Ha viszont hajt a kíváncsiság, az Alkotótáborban történt live szettünkről készült felvételen 1 óra 11 perctől hallható.

Coloboma szintén azon tisztelt producer barátaim egyike, akivel manapság több közös projektben dolgozunk. Stílusát nehéz meghatározni, de leginkább a minimal és ambient hatások egyvelege jellemzi. Tomi egy igazi zenei polihisztor, aki bármilyen műfajban feltalálja magát, miközben megőrzi saját, jól felismerhető hangzásvilágát.

A sötét padek, a breakes, élőzenei dobok, tamok és jazzes elemek gyakran visszaköszönnek a zenéiben – ahogy a Boil című számban is, amely számomra a második legkedvesebb tőle. Ez a track tökéletes példája annak, hogyan tud Coloboma egyedi atmoszférát teremteni, amely egyszerre melankolikus és hipnotikus.

Végezetül – megszakítva az eddigi sort, amely általam nagyra becsült hazai tehetségek zenéit mutatta be –, hoztam egy zenét, amely évek óta közel áll hozzám, és szinte mindig előkerül, ha DJ-zésre adom a fejem.

Ez Malin Genie 2015-ben megjelent Sense of Swing című száma, amely a saját kiadójánál, az Oscillatnál látott napvilágot. Ez a track a vegytiszta kivonata mindannak, amit szeretek a house zenében – egy igazi groovy, funky darab, amelyet egy szetten belül jóformán bárhol el tudok képzelni. Egy tipikus Jolly Joker track.

Knoll

Knoll Budapesten, gimnazista évei végén kezdett belecsúszni az elektronikus zenébe, eleinte bulizóként, majd hamarosan szelektorként és producerként is. Mély, perkusszív techno, minőségi drum ‘n’ bass és izzasztó house bulik tömkelegét járta meg, mire megérkezett a hazai minimal szcénába, ahol hamarosan már a legnagyobb bulik lineupjait erősítette. A magyar fővároson kívülről is volt szerencséje inspirálódni (egy Berlini kiruccanás során sikerült például barátaival megszülniük az immár 3 éve működő Terra Kontra ötletét), 2024 végén pedig kiköltözött Bécsbe szerencsét próbálni. A koronavírus járvány alatt vetette bele magát igazán a zenei produceri munkába, kiadványait azóta pedig a hazai tánctereken túl patinás külföldi klubokban is pörgették már a műfaj nagyjai. 

Vasárnap, naplemente, a hangerő maxon és ugyan a füst már kiszállt, de az ablak még nyitva. Ezekre a pillanatokra íródott John Manhard vegytiszta microhouse zenéje, amit azóta időszakosan (mikor ismét megtalálom valamelyik listámban) rongyosra hallgatok. Finom, Akufent idéző samplehasználat, öblös és játékos bassline és a kötelező minimalizmus. Az amerikai producer/DJ többi kiadványát is érdemes meghallgatni, változatos a hangzásvilága, izgalmas textúrák, buja szintik és húzós groove-ok tarkítják minden zenéjét. A Butter Side Up-on idén februárban megjelent EP-je például kifejezetten erős lett, house szerelmeseknek kötelező. 

A Housey Doingz a brit tech house top boybandje: a legendás Terry Francis, a műfaj egyik meghatározó alakja, a sajnálatos módon 2023 elején elhunyt Nathan Coles, Laurant Webb, Dave Coker, Dave Pine és Justin Bailey korszakalkotó csapata. Az elmúlt pár évben átválogattam majdnem az összes nagy brit house és tech-house producer munkáit, nehéz volt csak egy zenét választani, mert egyszerűen az összes működik a tánctéren. A 2024-es Terra Kontra karácsonyi vásáron találtam meg véletlenül ebből a lemezből egy eladó darabot Jaffa Zolinál, azonnal le is csaptam rá. Igazi szerelmes, elszállós house/tech-house zene, pont elég swinggel, előremutató hangzással és egy hihetetlen dögös bassline-nal. Idén nyáron nem lesz buli, ahova ezt nem viszem el magammal.

Nagyon szeretem a Meander kiadványait, de egy darabig azt hittem, hogy mindegyiket hallottam vagy játszottam már. Az RTS.FM szettem előtti készülés során azért mégis ismét fejest ugrottam a kiadó katalógusába, ekkor találtam rá Hreno (aka. Mike Shannon) albumára, amibe azonnal bele is szerettem. Nem tudom hova tenni ezt a zenét, furcsán kavargó érzéseket vált ki bennem, eleinte kedvesebb, játékos, majd szépen lassan belekúszik a melankólia, ami kifejezetten a szám utolsó harmadában érkező meglepő, de rendkívül hatásos kiállásban csúcsosodik ki (a sample nem tudom, honnan van, ha valaki rátalál, írjon!). Ez egyike annak a kevés zenének a gyűjteményemből, amit ha lejátszok egy buliban, akkor nem veszem le a szememet a közönségről.

Amióta találkoztam a zenéivel, nem megyek fellépni Silat szám nélkül. Az ukrán mágustól bármit hozhattam volna, hihetetlenül konzisztens producer, de mivel bolgár cinkostársa, Loopdeville március végén Magyarországra érkezik a Rokoko szervezésében, ezért könnyebb lett ez a választás. Mindketten otthonosan mozognak a tört ritmusok világában, ezért nem is csoda, hogy ilyen minőségi, mocorgós anyag lett ennek a közös munkának a végeredménye (van még pár közös kiadványuk ezen az EP-n kívül, természetesen melegen ajánlom azokat is). Silat párját ritkító dobjai és Loopdeville samplehasználata nagyon szépen kiegészítik egymást, ez a zene úgy mozgatja meg a mélyládákat, hogy a közönség ha akarná, se hagyhatná ott a táncteret. 

Dauwd kiváló producer, már akkor találkoztam műfajokat mesterien kombináló, otthonos melegséget árasztó munkáival, mikor először elkezdtem beleásni magam az elektronikus zenébe. Ezt a számát egy tavaly októberi bulira készülődés közben találtam. Elegáns, de mégis játékos, izgalmas alkotás. Meglepően beleillett a hangzásvilágba amit vinni szerettem volna erre az eseményre, annak ellenére, hogy Dauwd zenéit addig ettől a világtól távolabbinak éreztem. Azóta igen sokszor lejátszottam már ezt a számot, mindig nagy sikerrel és élvezettel. Az EP másik két száma kissé más világ, de szintén finoman kidolgozott, profi zenék, mindenképpen megérnek egy hallgatást. Felső polcos cucc.

Jelen cikk az EM GUIDE projekt keretein belül jött létre. Az EM GUIDE célkitűzése az európai független zenei magazinok támogatása, és underground zenei színterek erősítése. A projektről bővebben az emgui.de oldalon olvashattok.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.