Kiadó: Magicwire

Megjelenés: 2016. december 2. 

Lone-t a Lone hangzás tette szupersztárrá, amiről például azt szokták mondani, hogy a rave és Boards of Canada vegyítése. Egy különösen hangzatos zsáner leírás, szerintem. Gnork (Endrődy Szabolcs) is sztár, mert itthonról külföldig vitte, ami talán a Blorp93 sikerrel startolt és a most megjelent EP-jével tovább hízik.

A No Gravity című EP-t a Magicwire adja ki, ami Lone kiadója. Gnork szereti az akkordokat, a göröngyös beateket, és a rave-t. Ez az attitűd jól össze is boronálja őket, így természetesnek tűnik a közös projekt. Plusz, Gnorknak van saját hangja és az EP-n azt képes is megtartani (nem Lone-osodik el). Ez nem mindenkinek sikerült ilyen jól, például kiadó társának Lance Neptunnak.

A No Gravity száraz (elidegenítő?), precíz, és hozza azt az álomszerű house-t, amivel Gnork zenéjét szokták/lehet jellemezni. Az EP erősségge, hogy Gnork be meri vetni a cápa énjét (DJ Shark néven nemrég megjelent egy jungle/rave homázs lemeze). Az EP sajátja pedig, hogy a 120 bpm körüli trekkekből Gnork mindenféle szőnyegekkel mintha teljesen kilopná a tempót. A lemez szinte ambientként hat, persze amolyan űrkapszulában töprengős ambient (à la No Gravity).

Nem a lemez melódiája meggyőző, hanem a zenei arzenál és a beatek, amit Gnork becsempész: az ‘U’ break, az ‘Influxxxxban’ a ciripelések, a ‘Big Dipper’ cápa beatje és a ‘No Gravity’ dobja.

(Gnork nemrégi Lärmes bulija akár lemezbemutatóként is értelmezhető lett volna, ahol Mr. Fielel tényleg ügyenesen játszottak, csak az a fránya közönség nem nagyon játszott velük. Mit ér a rave raverek nélkül? Mikor lehet megmozgatni legalább pár tucat zeneszeretőt, ha nem egy ilyen külfüldi megjelenés után? A kérdésre sajna sejlik a rusnya válasz: electronicbeatsel meg boilerroomokkal meg ilyenekkel kell agyoncsapni. Ez persze egy másik sztori, egy földhöz ragadt, “gravitációs”.)

Summa summárum, a No Gravity egy kordokumentum és 2016 egyik szép magyar vonatkozású bakelit eredménye.