Hullámokban újra meg újra erőrekapó törtütemekből, lustán hömpölygő, de megkerülhetetlenül súlyos basszusokból és távolból jövő, majd távolba vesző rave-hangmintákból álló delíriumos junglefolyamba süppedhetünk, ha meghallgatjuk Detboi új, a Joyride EP után második Metalheadzen megjelenő, Secrets című kislemezét.

A 10 évvel ezelőtt még fidget house-ban (:O) utazó ír producer az utóbbi években újjáéledő jungle mozgalomból szárba szökkenő, bennfentesek által future jungle-ként emlegetett stílus talán legegyedibb képviselője. Future jungle-nek az általában 12x-14x bmp-es tempóig terjedő, főleg jungle-ből, drum and bassből, uk garage-ből és dubstepből táplálkozó zenei stílust szokták nevezni. Az egész lassúdzsángöl irányzatot Tessela és Special Request eszkalálta és robbantotta a “felszín” közelébe 2013 környékén, azóta pedig egyre több az ügyes előadó és f*sza kiadvány.

Visszatérve a kislemezhez: Detboi hozza a tőle megszokott hangzást, ami már a Joyride és a Keysound Recordingson megjelenő Scatter EP-n is hallható: egyszerre nosztalgikus és ismerős illetve futurisztikus és elidegenítő számok, még éppen hogy táncolható, lemállasztott ütemekkel, amiknek az összekötőanyaga rave hangmintákból és vokálokból, széteffektezett szófoszlányokból (amiket bizonyos számokhoz maga a Metalheadz főni és dnb legenda Goldie mondott fel!) álló sötét, sűrű, atmoszférikus massza. Mintha az alkotó megolvasztott és szétkent volna egy jungle számot, úgy, hogy a breakbeatek és szubbasszusok folyama a gyengébb kötések mentén meg-megszakadozott, aztán irány a mélyhűtő. De az EP a korábbiakhoz viszonyítva nem csak hasonlóságokat mutat. Egyrészt a számokban erősödik a már korábban is érzékelhető tendencia, hogy nincsen elkülöníthető “drop” vagy “kiállás”, egyre inkább kisebb struktúrális elemek sorozataként lehet tekinteni rájuk. Másrészt az első két szám “drum and bass tempóban”, azaz 170 bmp körül íródott, és ez jól is áll nekik. Ugye a jungle egyik sármja, hogy egyszerre érződik lassúnak és gyorsnak, és ez az aspektus a két említett számnál abszolút érvényesül.

Annak ellenére, hogy idáig agyondícsértem a lemezt, könnyen el tudom képzelni, hogy egy óvatlan pillanatban bármelyik száma meg tudná gyilkolkolni a táncparkettet. Mert míg a legtöbb tánczene azért íródik, hogy a buli tetőfokának soundtrackjéül szolgáljon, itt szerintem kicsit más a helyzet. A Secrets EP számai az általuk folyamatosan generált és csak rövid időre fel-feloldódó feszültségük miatt inkább zaklatott feljövők és fázós ledzsalók hangulatához tudnak igazán asszisztálni. De persze a zene unverzális, a tapasztalás pedig szubjektív, szóval lehet full felesleges ez az egész utolsó bekezdés, a lényeg hogy hallgasd meg ezeket a fullos trekkeket, ha még nem tetted.