Helyszín: A38

Dátum: 2016. november 19.

Gondoltam, kecskét áldozunk az Artemovszkon, végre, megtámogatva hazai sav, glitch-hop és hárdkór előadókkal.

Ha előkerül a műfaj, legtöbben megkérdezik, hogy egyáltalán létezik-e kortárs breakcore.

A kedvelt metaforák sorában van még az a bizonyos máglya és boszorkányégetés. Tudod, ilyen okkult, inkvizítori víziók, középkori fametszetek.

Gondoltam.

De legalább, misztikus belépő, ámen-break rogyásig, dzsungel-harc, metálos pillanatok, sok szempül, megúszósan horrorfilmekből, ilyenek.

Megjelent a Planet Mu-nál, darkjazz ensemble és corporation, nem lehet baj.

Az ASAN-os és Chi-s Cadik kezdett absztrakt hip-hoppal, törtütemmel, felfelé.

Bong-Ra. Fájt a hang, iszonyatosan szólt, csak hatott, hallgatni nem tudtam, mintha a hangtechnikával próbálták volna pótolni a tartalom kongón üres helyét.

Raggaterror, félperces keverések, divatos d’n’b témák. Sem a zenész, sem a közönség nem látott a következő droppon túlra, nem volt semmi narratíva vagy szerkezet a szettben. Számomra. Mindenesetre jól reagált Köhnen az őt érő visszajelzésekre, beindult az aggrotech, butacore.

Életemben először kifordultam egy főfellépőről. Egyszerűen nem érte meg ezekért a hullámokért veszíteni a hallásomból. Mesterházyt sajnáltam, na, majd a Karácsonyi Acid. Utána folyt tovább a hardkór, Savage.

A szerdai Jazzaj-on még hallhatóak Bong-Ra szerzőibb és remélhetőleg elmélyültebb hangjai Pándival kiegészülve. Gondolom.

Köszönjük a szervezők támogatását.