Kiadó: Nostilevo / Ariisk

Megjelenés: 2016. január 7. / június 3.

 

Pulzáló, hipnotikus és szorongást keltően repetitív biomechanikus kiberelektronika a Los Angeles-i noise undergoundból.

A Chondritic Sound kiadóval sok szempontból rokon – csak kisebb underground tekintély övezi, merthogy múltja sem akkora és ezért a diszkográfiája is jóval kevésbé kiterjedt, illetve mély – a szintén kaliforniai, szintén a ritmikus vagy nem ritmikus zaj, az industrial és power elektronika, illetve a súlyosabb wave-ek határterületein-metszéspontjain mozgó Nostilevo. Az LFA (korábban Liable vagy Liable for Abuse) néven zenét csináló (jó zenét) Khristopher Reinshagen alapította Detroitban, most Los Angelesben működik. (Hasonlóan Detroitban alapította a szintén Los Angelesben élő Greh Holger is a Chondritic Soundot – a két kiadó amúgy több ponton összefonodik, például kiadják a másik kiadó fejének zenéit.)

De most nem róluk lesz szó, csak valahogy be kellett vezetnem a kaliforniai noise underground posztdetroiti szeletét, illetve a Nostilevót, amelynek januárben megjelent, egy obskúrus identitással bíró, Ariisk művésznéven alkotó ember Mode Bionics című kazettája az egyik kedvenc idei anyagom.

Mindössze húszperces lemez, hat szám van rajta, ezeket Ariisk az elmúlt 10 év során rögzítette otthoni stúdiójában. Saját meghatározása, a biomechanikus elektronika azért is írja le jól Ariisk zenéjét, mert bár a zajból és az industrialból indul ki, a hat track egészen lenyűgözően ruganyosnak és organikusnak hat, azaz nem a szó hagyományos (indusztriális) értelmében véve súlyos. Ezek a zenék szorongást keltően csupaszak és minimalisták, közben hipnotikusan, spriálszerűen húznak be, nyugtalanítóan repetitívek, lassan, alattomosan lüktetnek. Mégis szinte lebegnek, ellentmondásosan elegánsak, sok tekintetben emlékeztetnek Superskin két nagyszerű 2014-es megjelenésére (egy, kettő). Középtempójuk miatt főleg, csak ritkán jelenik meg bennük az EBM dinamikája (Pointilism, Violstark). Superskin dubos, mondjuk, hogy természetközeli asszociációi helyett Ariisk esetében azonban a pulzáló kibernetika adja a kontextust, az emberi hang pedig, amikor felsejlik, szintén afféle lüktetésként, embertelenné torzított.

image

Pár napja aztán Ariisk saját Bandcampjén instrukt mental vol I címmel kitett még egy hatszámos és kb. húszperces lemezt, hasonlóan 2004 és 2014 között készült élő, otthoni felvételekkel. Ez függelékeként is felfogható a Mode Bionicsnak, ugyanazok a gyökerek és az eszközök, csak tempósabb, zakatolósabb EBM-dinamikát követnek a számok szinte mind, talán lesz olyan, akinek ezért szórakoztatóbb is lesz. Nagyon jó cucc ez is, de szerkesztetlensége és kidolgozatlansága (az egyik számon nincs basszus, persze mi a fasznak mindig basszus, igaz) arra is rámutat, hogy a Mode Bionics nyersesége és zsigerisége ellenére egy nagyon precíz és türelmes lemez, amelyen egyetlen felesleges hang nincsen.