Az év történése, hogy Max Sinclair, a Dalmata Daniel ⅓-a és a BRVTAL fele, elindította az Abraxas Audio-t. Szerény és lényegre törő launch volt: ha emlékeim nem csalnak, akkor még szerkesztőségi hátsó csatornákon is csak júniusban hallottam először a projektről, június 27-én megjelent az első lemez, és 28-án fel is avatta a kiadót a Gólya. 

Az első album a Budapesten pár éve jelen lévő Denevér bemutatkozó nagylemeze. A zenekarral a Keret Blog 2021-es Kikeltetőjében találkozhatott először a közönség, azóta pedig a PLUTO Soundon két single és egy EP formájában. Az első (nagyon szexi) lemez, az Economía Doméstica sallangmentes post-punk, jó alapanyag nosztalgiázásra, alternatív Quake 2 OST-nek (történik mellettem, ahogy e sorokat írom) és chilei nyaralás helyett is.

Maxival beszélgettünk az új kiadóról és a lemezről, enjoy.

Mi a label koncepciója, milyen zenékre fog fókuszálni?

Az Abraxas Audio valószínűleg a zenei ízlésem egy másik szeletét fogja reprezentálni, mint a többi, már létező kiadók, amelyekben tevékenykedem. Mondhatnám azt is, hogy ezzel több mint tíz év után visszatérek a gyökerekhez (dzsukhell rekords/kollektíva), mivel itt majd inkább a gitáros zenék kerülnek fókuszba, ahogy az már első kiadványon is hallatszik, ami a Denevér duó első waves–post-punk lemeze; de nem szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy ez egy punkkiadó lesz – ezt inkább nyitva hagynám, és nem determinálnám. 

Az új kiadó elindulása egy organikusan alakuló folyamatnak köszönhető, amelyben egymástól független tényezők szerencsés együttállása és támogatása hozta működésbe a „triggert”. De ha nagyon muszáj lenne valami víziót megfogalmazni, akkor a már említett műfajok mellett szívesen foglalkoznék noise-rock, shoegaze kiadványokkal, de akár ambient vagy drone zenei világgal is – meg ki tudja, még mivel. 

Ami biztos, hogy az ABAU katalógusában megjelenő anyagok nem valószínű, hogy az elektronikus klubzenei világból származnak majd – persze kivéve, ha mégis… Nem tudom, hogyan alakul a kiadó ízlése, vagy az élet hova sodor vele.

Miért döntöttél az új label mellett egy Dalmata sublabel helyett? Egy brandet nem egyszerű a nulláról felépíteni, közben pedig sejtem, hogy a két label közönsége között lesz átfedés.

A Dalmata Daniel kiadót Jani Dániellel és Orbán Gergővel közösen viszem, a BRVTAL-t pedig AGA2L-lel, az Abraxas Audio-t viszont egyedül csinálom. Így nem igazán láttam értelmét sublabelként működtetni valamelyik kiadó égisze alatt, főleg, hogy teljesen más zenei világról van szó. Azt hiszem, ha alkiadót csinálnánk/csinálnék, az legfeljebb olyan lenne, ami belefér az adott kiadó alap zenei univerzumába – például egy konkrét subgenre, hangzás vagy szélsőségek felé koncentrálva –, de nem egy teljesen más műfajra vagy egy vegyes felvágottra, mint amilyen esetleg majd az Abraxas Audio lehet.

Amúgy egyetértek a kérdésben megfogalmazottakkal: valóban nem egyszerű, és rengeteg időbe, energiába telik egy új „brand” felépítése, de ez van: legfeljebb nem építek „brand”-et – amúgy is hányok ettől a szótól.

Ami a közönséget illeti, azt hiszem, legfeljebb azért lesz átjárás, mert szerencsére manapság a zenei szubkultúrák között nincsenek falak: szinte teljes a vegyülés, és a music freakeknél teljesen belefér, hogy egy punk – vagy metal­koncert után techno – vagy house­buliba is elmenjenek, vagy ennyire eltérő dolgokat hallgassanak.

Az Abraxas első kiadványa egy Denevér LP. Hogy találtátok meg egymást a csepeli-chilei duóval?

A Denevér munkásságát kb. a kezdetek óta követem és szeretem, de Szigeti Árpit már korábbról ismertem a Mayberian Sanskülotts, a Hurrikan Press vagy az Ukmukfukk Zine Fesztivál kapcsán. Tavaly nyáron, egy Kriptás (azt hiszem, Küss Mich esemény volt) Denevér koncert előtt vagy után, egy beszélgetés során szegeztem Árpiéknak a kérdést, hogy nem akarnak-e valami fizikai formátumot és esetleg végre egy nagylemezt megjelentetni. Addigra ugyanis már egy EP és két single is kikerült tőlük, de csak digitálisan.

Én személy szerint régóta szívesen foglalkoztam volna újra gitáros zenekarokkal, vagy olyan projektekkel, amelyek nem férnek bele a másik két kiadó fókuszába, de ki tudja, teljesen magamtól mikor vágtam volna bele. Az említett beszélgetés során viszont Árpiék válasza az volt, hogy éppen egy új albumon dolgoznak, már a számok felvételei zajlottak, szóval sorsszerűnek is mondhatnánk, hogy így egymást inspirálva született meg végül a Denevér első LP-je és maga az Abraxas Audio is.

Miért tartod fontosnak, hogy fizikai formában is megjelenjenek a kiadványok (a digitális mellett)?

Én alapvetően gyűjtő is vagyok, meg talán kicsit régi vonalas is: a fizikai kiadványok korszakában kerültem a zenék világába, és a fizikai hanghordozókkal kapcsolódom igazán a zenéhez, szóval nekem személy szerint fontosak. Szerintem egy kiadónak és egy előadónak is fontos lehet, hogy a valóságban, egy megfogható és lejátszható formában manifesztálódjon a kiadott zene – ez ad egyfajta nívót is a produkciónak.

Anyagi szempontból, illetve a zenehallgatási szokásokat figyelembe véve viszont manapság már nem igazán lényeges a fizikai megjelenés, bármennyire is volt az elmúlt években a lemezeknek egy kisebb reneszánsza, újra felfutása (persze nem úgy, mint régen, amikor ez tényleg egy hatalmas biznisz volt, és még nem létezett digitális vagy online streaminges zenehallgatás). Mára azonban a gazdasági hatásoknak köszönhetően elképesztően megemelkedtek az árak, és a vinylek eléggé luxuscikké váltak – így inkább már csak azt mondanám, hogy a fizikai kiadvány mindenkinek egy belső, személyes kapcsolódási pont az általa szeretett vagy támogatni vágyott zenékhez.

Mesélj a Denevér albumborítóról. Mi történik ezen a grafikán?

Talán ezt a kérdést inkább a Denevér duónak kéne megválaszolnia, mivel Szigeti Árpád rajzolta, illetve Sebastián Villano dalszövegei alapján készült a borító. Kreatív szempontból teljesen szabad kezet kaptak, nem volt kiadói beleszólás az artworkbe. De a prózai válaszom viszont az, hogy pont az, aminek látszik: egy lakásfelújítás vagy valami hasonló zajlik rajta. Az album témája röviden összefoglalva az „otthon” gondolatát járja körül: egy biztonságos teret a modern élet struktúráján belül, illetve ehhez kapcsolódva a dalszövegek a múltban történt szomorú chilei eseményekkel foglalkoznak.

Az arculat, a borítók egységessége a Dalmatán is hangsúlyos szerepet töltött be, ahol a tervezésért Jani Dani egy személyben felelős. Az első Abraxas album borítóját Szigeti Árpád (1/2 Denevér) tervezte. Olyan állandó együttműködésben terveztek dolgozni mint Danival a Dalmatán, vagy más grafikusok is fel fognak tűnni az új labelen? Egyáltalán miért fontos erre figyelni egy alapvetően füleket célzó projekt esetén?

Igen, a Dalmata Daniel és a BRVTAL esetében is egy összefüggő, dedikált grafikus kézjegye alapján készülnek a kiadványok borítói, amelyek így többnyire koherens módon jelennek meg egy nagyobb egész részeként. Szerintem ez egy nagyon klassz dolog, mert vizuálisan is megvan egy kiadó védjegye – már ránézésre felismerhető, hogy egy adott kiadó megjelenéséről van szó, akár online, akár egy lemezboltban lapozgatva, még azelőtt, hogy bárki meghallgatná magát a zenei anyagot.

Például a Dalmata Daniel esetében, ahol elég eklektikusak a kiadványok az adott műfajon belül, kifejezetten előny, ha a vizualitás egyfajta egységbe tudja rendezni őket. Ezzel szemben az Abraxas Audiónál egyelőre nincs konkrét tervem arra, hogy legyen állandó grafikusa vagy előre meghatározott arculata a kiadó megjelenéseinek. Egyrészt, bár az előbb említett vizuális egység sok előnnyel járhat, nem gondolom, hogy minden kiadónak szükségszerűen így kellene működnie. Persze nem hátrány, ha bizonyos visszatérő elemek – például egy logó vagy néhány stíluselem – mégis összekötik a kiadványokat.

Ugyanakkor egy zenekar és egy elektronikus zenei producer elképzelése a borítóról gyakran egészen eltérő lehet – már csak a dalszövegek jelenléte is olyan konkrét képi világot határozhat meg, ami szinte előre definiálja a vizuális megjelenést. Emellett bizonyos zenei szubzsánerekhez is kapcsolódnak jellegzetes vizuális stílusjegyek, amelyeket az előadók előfordulhat, hogy szívesen használnának. Így az Abraxas Audio esetében inkább a kiadó igazodik vizuálisan az adott kiadványhoz – nem pedig fordítva.

Ez számomra újfajta megközelítés az eddigi tapasztalataimhoz képest (leszámítva a dzsukhelles tevékenységemet), és olyan projektalapú csapatmunkát igényel, amit nagyon élvezek – hasonlóan ahhoz, amikor valakivel évekig együtt dolgozva kialakul egy közös, organikus vízió.

És igen, a Denevér-album borítóját – ahogy már említettem – Szigeti Árpád tervezte, aki egyben a zenekar basszusgitárosa is. Érdekesség, hogy a lemez címkéjét (label designját) Sebastián Villano készítette, aki a zenekar gitárosa, énekese és dalszerzője, de valamiért ezt végül nem akarták feltüntetni a krediteknél. Árpi emellett a kiadó logóját is megtervezte, így már most jelentős hatással volt az Abraxas Audio arculatára. Bár elképzelhető, hogy a jövőben is dolgozunk együtt – akár nem Denevérhez kapcsolódó projekteken is –, jelenleg nincs tervben, hogy a kiadónak állandó grafikusa legyen. Szívesen dolgoznék más alkotókkal is, és például a következő kiadvány artworkjét is a zenekar intézte – ebbe sem szólt bele a kiadó.

El tudod már mondani, hogy mi a következő kiadvány, esemény vagy terv a kiadó életében?

A következő kiadvány egy limitált kazetta lesz a Berriloom and The Doom visszatérő és egyben első albuma.