Sziasztok! Kezdjük azzal, hogy hogy lett az A C I D W I T C H? Illetve mi motivált titeket, hogy együtt dolgozzatok és hogy elkezdjétek a “Séance” sorozatot? 

Yinna: Nekem valahogy egyértelmű volt, hogy Szandrával közösen kellene csinálnunk valamit. Amikor elkezdtük az egészet, a budapesti szcénából egy sistert sem ismertem, aki hasonló dolgokat játszott volna. Nagyon inspiráló volt, amit Szandra csinált, emlékszem, hogy akkor még a teljesen új outsider dolgokat küldözgettük egymásnak. Nagyon jó zenéket túrt ki, meg voltam veszve, hogy itt van végre valami új. Nem csak zeneileg éreztem, hogy passzolunk, hanem mindketten valami erős dolgot akartunk csinálni, ami végre nem arról szól, hogy a sztereotíp női képnek akarnánk megfelelni a színpadon, hanem arról, hogy ez egy acid party, amit amúgy nők csinálnak.

Alexandr: A Seanceot kéthetente szerdánként szoktuk tartani egy belvárosi kocsmában. A sorozat elindítására az egyik inspiráció a düsseldorfi Salon Des Amateurs volt. Olyan zenéket is le tudunk így játszani, amit klubkörnyezetben nem lehet, vagy nem merünk. Alapvetően a sötétebb, furcsább zenéké a terep. A jövőben szeretnénk klubkörnyezetben is kipróbálni ezt a koncepciót, így egy időre a február végi Seance lesz az utolsó, hogy helyette inkább az egész éjszakás bulikra koncentrálhassunk.

A weboldalatokon egy feminista DJ kollektívaként definiáljátok magatok. Az A C I D W I T C H miért lett kimondottan egy feminista projekt? 

Yinna: Még mindig túl kevés ismert női elektronikus zenész van, ami azért baj, mert lenne kedvük, meg tehetségük nekik zenélni, csak kevés a lehetőségük. Ha nagyon konkrét akarok lenni, három dologban nyilvánul meg, hogy feministák vagyunk; egyrészt, hogy nők vagyunk, akik támogatják egymást, másrészt próbálunk minél több női zenét felkutatni és játszani (figyelünk rá, hogy a saját bulijainkon ne szexista zenék menjenek), illetve arra törekszünk, hogy ezeken az eseményeken mindenki biztonságban érezze magát nemtől és bármilyen csoporttól függetlenül (és a nőknek ne kelljen zaklatástól tartaniuk, vagy bármilyen elvárásnak megfelelniük). Az első bulin, ahol a SLANT-el ezt explicitté is tettük, jó nagy balhé lett (még Bayer Zsolt is írt róla). A fentebbiek a Tilos Rádiós műsoromra, és az Outline-ra is elmondhatók.

Alexandr: A projekt létrejöttét megelőzte egy hazai feminista csoportban történő mozgolódás arra, hogy fogjunk össze többen lányok és csináljunk egy bulit, támogatva egymás zenés projektjeit. Meg volt beszélve egy találkozó, amire végül csak a Niki (Yinna) és én mentünk el. Bár eredetileg egy több tagot számláló női dj kollektívát szerettünk volna, olyan csapatokhoz hasonlóan mint a DISCWOMAN vagy a female:pressure végül belevágtunk kicsiben, és kettőnk közösen djzős/szervezős projektje lett belőle.

A DJ mixeitek színesek, sok zsánert lefednek. Hogy történt a zenei fejlődésetek, miért az elektronikus zene, miért DJzés? 

Alexandr: Én szinte azzal egyidőben lettem zenegyűjtő, hogy az internetet bekötötték hozzánk még tinédzser koromban. Ez a mánia azóta sem változott. Ülni a szobámban és zenéket felfedezni az interneten órákig, a mai napig ez az egyetlen tevékenység ami úgy kikapcsol mint semmi más. Ebből kifolyólag az ízlésem elég szerteágazó, zenehallgatóként mindenevő vagyok. A djzésben koncentrálok a hagyományosabb klubzenei műfajokra, a funkcionálisabb tánczenékre, de ez mindig az adott helyszín jellegétől, meg a tematikától és a koncepciótól is függ.
DJ teljesen véletlenül lettem. Volt Budapesten egy leszbikus közönségű alternatív és indie bulisorozat, a Chicken Exit, amire sokat jártam, és folyton zenéket cserélgettünk az egyik DJvel. Majd egy napon jött a kérdés, hogy miért nem játszom egyszer én is a bulin? A harmadik fellépésemre már vettem magamnak saját kontrollert.  Az elmúlt évek pedig arról szóltak hogy megtaláljam a saját hangzásomat. Mindig is imádtam a mixeket és a válogatásokat, gyakorlatilag dj mixeken nőttem fel. DJként a fő célom az lett hogy a megannyi irányból összeválogatott zenéket a megfelelő ívben és sorrendben játsszam le az embereknek, mert szerintem minden ezen áll vagy bukik. A saját nevemen a house és a techno konzervatívabb fúzióját játszom, míg az A CI D W I T C H B E N az elborultabb énem kerül előtérbe, egy zsigeribb, karcosabb, sötétebb de egyben felszabadultabb oldalam.

Yinna: Hahaha, nekem teljesen klasszikus a sztorim, tiniként a rock zenekar ment, aztán a legelső pszichedelikus élményem után elvitt az elektronika. Mondjuk most sem csak szigorúan az elektronikával van viszonyom, sok pszichedelikus dolgot hallgatok, ennek a kettőnek a közös halmaza, ami különösen érdekel producerként meg DJként is (nem kevésbé, ha technoról van szó). Az elmúlt években az outsider vonalon és a mostani dolgokban nagyon jól megtaláltam magamat, persze nem az azóta tucatosított és elunalmasodott koktél lo-fi housera gondolok, hanem mindenre, ami ezen túl van. A DJ dolog elég korán jött, akkor még tényleg nagy klub élet volt itthon. Emlékszem, hogy mindig csak félig lehetett velem bulizni, mert az éjszaka maradék felében az első sorban álltam és azt néztem, hogy mi ez az egész, ami történik. Aztán szerencsém is volt, 17 évesen sikerült szereznem két lemezjátszót, ami mellől pár évig nem is nagyon mentem akkoriban sehova.

Hogy látjátok a budapesti (elektronikus zenei) helyzetet?

Alexandr: Kb. 6 évvel ezelőtt csöppentem bele az éjszakai életbe, amikor úgy döntöttem hogy itt szeretnék élni. Ez alatt az idő alatt rengeteget fejlődött a budapesti szcéna, sokféle hatás és inspiráció ért folyamatosan. Viszont azt látom, hogy még mindig van hova felzárkózni, én pedig nem akarok az az ember lenni, aki csak panaszkodik, de nem cselekszik. A fő területem az LMBTQ bulik és van már egy futó bulisorozatom OMOH néven, amit hárman szervezünk és ami éppen 2 éves lett. Amúgy mostanában a safe space témáját kutatom gőzerővel, külföldön, pl. Berlinben ez már egy teljesen természetes dolog, itthon még nem nem alakult ki a kultúrája. Az A C I D W I T C H is részben egy olyan projekt, amin keresztül kísérletezni tudunk olyan bulik ötletével, amiknek itthon nincs hagyománya, és ebben nagy segítségünkre van a SLANT csapata, akik a szervezésben nagyszerű munkát végeznek.

Yinna: Itthon nagyon sok izgalmas, inspiráló dolog történik. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nyakig lehetek ebben az egészben, és minden akadály ellenére nagyon sok tér nyílt meg előttem az elmúlt években. Sok biztató dolgot látok, például a Farbwechselnél nagyon örülnek, meg büszkék, hogy én vagyok az első nő a csapatban és szeretnének még másokat is. Szerencsére ebben a szcénában sokkal több nőt látni, mint eddig, akár mondjuk egy éve. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a saját kis buborékomon túl minden rendben van, azt sem hinném, hogy akár én, vagy akár az A C I D W I T C H egy mindenhova illeszkedő dolog lenne. Ahogy a kezdetekkor a techno sem fehér volt és nem csajozni vágyó férfiak unalmas, szombat esti háttérzenéje, vagy valami öncélú sznob-klub, hanem egy nagyon is politikai és társadalomkritikus dolog, úgy mi sem abból a világból jövünk és nem is azt képviseljük.

Az A C I D W I T C H és a “Séance” nevek a spiritualitásra, szó szerint pedig boszorkányokra utalnak. Ennek mi a szerepe zeneileg (ill. politikailag)? 

Yinna: A boszorkánysághoz és spiritualitáshoz való kapcsolatomról nem nyilatkoznék, nekem ezek személyes dolgok. Viszont a dolog politikai aspektusáról nagyon szívesen, ami ha ilyen absztrakt módon is, de mégiscsak ott van az alapjaiban, amiket csinálunk (nem csak az A C I D W I T C H-ben, nekem az Outline-ban vagy Szandrának az OMOH-ban is). Csak nézd meg, kik voltak azokban a sötét időkben, akiket boszorkányként tartott nyilván és üldözött a társadalom: mindenki, aki nem illeszkedett a patriarchátusba, vagy nem felelt meg az egyháznak, mindenki, aki a valódi tudást ismerte el és aki nem állt be ezt a szemét hegyet imádni. Sokszor elég volt egyszerűen csak nőnek lenni hozzá.

Alexandr: Érdekes amit Yinna mond, be kellett látnom saját magamnál is, hogy van benne igazság. Nehezen jutottam el odáig, hogy fölvállaljam a boszorkányságomat, ez egy olyan szerep ami felelősséggel jár, és annak a veszélye is fennáll, hogy megégeted magad menetközben.

Még az A C I D W I T C H se egy régi dolog, mi lesz még? 

Alexandr: Minél többször és többfelé fellépni így közösen, olyan egészestés bulisorozatot indítani ami a női fellépőkre fókuszál. A távlatibb célok között szerepel hogy együtt írjunk saját zenéket.

Yinna: Give acid to the people!

Az interjú eredetileg a PW-MAGAZINE oldalán jelent meg.
The interview was originally published in PW-MAGAZINE.
Link: http://www.pw-magazine.com/2018/a-c-i-d-w-i-t-c-h-about-feminism-psychedelics-and-witchcraft