Német kiadók, magyar zenészek, harmadik típusú találkozások és sok acid az e havi, negyedévet záró címnélküli rovatban.

L.F.T. – Träume Von Gabriel w/ Dollkraut Remix (Mechatronica, március 12.)

L.F.T.-t ha jól emlékszem először két éve hallottam egy, az Operához közeli házibuliban, ami nem volt más mint a kiváló Visitors c. szám az It’s Alive! EP-ről. Annak ellenére hogy műfajában erősen kötődik a berlini EBM, new wave és hasonlók ökoszisztémájához, ami nagyon feltűnt már akkor is L.F.T.-ben az a könnyedség, és talán kimondhatjuk, derű ami áradt ebből az egyébként elég sötétnek mondott hangzásvilágból. Ennek több oka van, de a teljesség igénye nélkül megemlítek hármat: egy széttörő üveglap hangeffektje tagolja a ritmust, egy nyikorgó szintidallam adja az esszenciát, mindezek alá pedig Miami bass-t megszégyenítő pumpálások nyújták az alapot.

Azóta ez a benyomásom csak erősödött: elég csak meghallgatni Helena Hauffal közös mixét tavalyról, ahol gyakorlatilag önfeledten végigtáncolják és ugrálják a teljes kétórás szettjüket. A Mechatronicán megjelent Träume Von Gabriel w/ Dollkraut Remix című négyszámos szerencsére hasonlóképpen ezt a hangulatot erősíti. A lemezt indító Keine Angst vagy a záró Herdenimmunität már a számcímeikkel optimizmusra sarkallják a hallgatót, játékos pattogásaikkal és acides tekergéseikkel pedig mintha azt mondanák: a pandémia egyszer majd véget ér, de a rave örök; hozd az oltási igazolványod és tali a táncparketten.

ltfll – Deflect Trial (Kaer’Uiks, március 4.)

Az ehavi legizgalmasabb glitch/IDM/széttördelt digitália album azért is különleges, mert zenei oldalról nézve legalább 4 ember kreatív géniusza összpontosul ebben a hatszámos kiadványban. A Deflect Trial-on ltfll három számához készült három remix, melyeken két egyiptomi és egy magyar zenész, ZULI, ABADIR és Fausto Mercier dolgozott. Az így elkészült 6 szám a borítóval összhangban a Fibonacci-számokat idézi meg, 2-ről indulva egészen 21-ig.

Hogy ez pontosan, vagy akár csak átvitt értelemben hogyan kötődik a zenéhez vagy az album koncepciójához az számomra egyébként nem teljesen magától értetődő, de ezen a kérdéskörön nem szeretnék sokat időzni, tényleg sosem voltam különösebben jó matekból. A trekkek hangulata felől nézve ahogyan lineárisan haladunk, úgy kerül egyre inkább előtérbe a légiesség, tonalitás és dallamközpontúság. Az első ltfll szám (DT1) egy maró hasítássorozat, a másodikban (DT2) már megjelennek romanticista vadászkürtök és kórusok, a harmadikban (DT3) pedig gyengéd gitárpengetések, kazetta-sistergések és nyugodt zúgások keretezik a minden bizonnyal granuláris szintézisből kibuggyanó, tetőpontot jelző fődallamot. Ezt az irányt szépen leköveti a három vendégművész, ZULI remixe pedig az első szám akkordbontásával, beatbox sample-ökkel és egy magabiztos basszussal zárja az albumot.

Japanese Breakfast – Be Sweet (Dead Oceans, március 2.)

Tulajdonképpen nem sokszor van itt a blogon említés indie-ről vagy popról, így a kedves olvasónak könnyen az az érzése támadhat hogy ezt az oldalt néhány humortalan, borostás harmincas szerkeszti akik az IT szektorban dolgoznak. Ez természetesen nem csak részben igaz, hiszen engem például elég könnyen le tud venni a lábamról egy olyan borító amin sárga paradicsomok lógnak egy madzagon, miközben egy fakó háttér előtt sárga sminkben bújik el szintén egy paradicsom mögé az előadó.

A dátumokat tekintve ezzel a bejegyzéssel egyébként egy kicsit csúsztatok most, mert Japanese Breakfast (polgári nevén Michelle Zauner) harmadik stúdióalbuma (Jubilee) majd csak júniusban fog megjelenni, de előzetesként kijött róla videóval együtt a Be Sweet c. szám, ami mellett hiba lenne elmenni. A klip és szöveg egy olyan akciókban dúskáló, X-aktákba ágyazott csavaros történet a lírai én és szívének választottja közt, ahol az I Want To Believe szlogen egyaránt érthető ufókra és a főhős által vágyott, megértő férfiak létezésére.

Spoiler: Előbbiek felbukkanak, ez utóbbira azonban még nem találtak földi bizonyítékot.

J. Mono – Misted (Undersound Recordings, március 24.)

Erősödik a London–Lajosmizse tengely: a Wedding Acid Group rövid időn belül két megjelenéssel is tiszteletét tette az angol Undersound Recordings kiadó katalógusában, a kapcsolat pedig tovább folytatódik a WAG alaptag J. Mono saját négyszámosával. A 12”-es vinyl első száma egy 2012-es, közvetlen kazira készült felvétel, a másik három pedig tavalyi szerzemény. A nyitó Ltm003 (utalás a ‘live tape mix’ kifejezésre) egy andalgó, álmodozó melódiákkal játszó tétel, a harmadik Acid_e pedig már egy határozottabban négynegyedelő, valóban savasan facsarodó treki, ahol az atmoszférikus szintik dallamai is elég nagy szerepet kapnak.

Egyetlen kisebb logisztikai furcsaságot vettem csak észre: ha nem tévedek, a kiadó álláspontja szerint a lemez számait vagy csak snippetekként a bandcampen lehet meghallgatni, vagy pedig meg lehet rendelni a vinylt. Ezen a ponton kicsit falba ütköztem, mert nem teljesen látom hogy ilyen helyzetben mi tévő legyen a lemezjátszóval nem-rendelkező egyszeri J. Mono rajongó, de az eddigi utánajárásomnak is csak az a konklúziója ami a kezdeti tapasztalatom is – a lemezt nem lehet csak digitálisan megvásárolni, a fizikai példányra lehet csak rendelést leadni.

Pro tip: Az Ltm003 és az Acid_e meghallgathatók teljes hosszban Galactic ‘ballacid’ Jackson csatornáján.

Cover fotó: Japanese Breakfast by Ebru Yildiz