2020 legjobbak

Funky basszusgitárok, légies dobolások és bájos, Ibizát idéző vibe-ok tűnnek fel Avalon Emerson legutóbbi háromszámosán, bár sosem voltam még Ibizán de az álmaimban ilyen szokott lenni. Emerson korábbi munkáiban is szeretett természetközeli témákat behozni, ez pedig itt sincs másképp: a madárfüttyre emlékeztető szintihangok és a Winter and Water lassabb csorgásai is remek eszképizmusként szolgálnak a szürke, hideg, covid sújtotta évvégében.

Patrick Flegel Cindy Lee nevű drag perszónája bőrébe bújva járja be a poklot és a mennyet, de leginkább a poklot. Feedbackben lubickoló girl group pszichedélia visszhangzik kietlen posztindusztriális tájakon. Megromlik itt minden nekem.

Mikrotemporális free-jazz pötyögéssé szelídülő szintetikus gamelán YPY új kiadóján. Szeretem.

Ploy kiviszi a Wembleybe ezt az egész post-bass dolgot, hogy helyrehozza amit Southgate 96-ban elbaszott.

Lázálom szerű, helyenként kaotikus, zavartan is sima ezotéria fura beatekkel Silvia Kastel és Wilted Woman duójától.

Belassult karatén Dancehall az Equinoxx producer gurujától.

Az eredetileg frankfurti Martin Maischein talán legújabb kollab-aliasa a Hydromantic, ami tavaly már Atonálozott, idén pedig Hunee Lifetones nevű kiadóján kihozta az maiden megjelenést (mind a duónak, mind a kiadónak), az Archipelago-t. Dobok bis der Arzt kommt.

½ SILF Alpár kevés publikus 2020-as megnyilvánulásai közül az egyik a nálunk megjelent (vagy inkább bemutatott) Schnitzel Daze (Für Konrad). S Olbrichttal duóban aztán a Dalmata Dánielnél jelent meg egy split vinil szerintem jobbik oldalán.

A Lahmacun rádió, ahol nekünk is van műsorunk, az első COVID hullám vége felé jótékonysági válogatást adott ki a Kazán Közösségi Ház javára. Ezen a válogatáson volt egy savas-dobos treki egy titkozatos producertől.

2020 az évezred partikillere volt, annál is inkább ittam a videó minden percét. Tim pedig régi kedvencem, a pletykák szerint majdnem csinált podcastot az MMN blognak.

Augusztusban kicsit jó volt. Végre lehetett megint billegni a Gólyában. Aznap este is a Mogulunk szólt, amit pár hónappal később megmostak.

Kérdés nélkül a kedvenc albumom évben, a félig megtartott nyár zenei aláfestése. Nagyon szórakoztató szövegelésekkel, kimeríthetetlen és cool cucc.

Idén eladtam a lelkem Priorinak és a montréali szcénának. Az aktualitás mellett azért is esett erre trekke a választás, mert ez indította el a lavinát, de akármi kerülhetne ide tőle.

Általában hajlok a klubzenék felé, pörögni kell egész nap, nem elaludni reggel a metrón, stb. A karanténozás váratlan következménye volt számomra a lohasztó zenei érdektelenség/képtelenség, aztán mikor belejöttem az otthon ülésbe, sikerült rácsúszni végre ilyen nyugis témákra is. Soha ennyi fura ambientet nem hallgattam, de még van hova fejlődni. Ez az album egy grenoble-i kertész munkája, lerí.

Áprilisban mentem volna Bécsbe meghallgatni őket, állítólag egészen eksztatikus élőben, de sebaj, nem ez a legnagyobb terv, amit keresztbe húzott a vírus. Elég komoly, tizedik album, mondjuk az is tény, hogy ez a zenekar idősebb, mint én. Mindig, de most különösen aktuális világvége-jazz.

Call Super albumtrilógia(?) utolsó(?) fejezete.